Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

pénzben! ellenértéke 2296 forint 5 dénár volt. Ugyanakkor kiadásai 1674 forint 62 dénárra rúgtak. A város tiszta bevétele ebből így csupán 621 forint 88 dénárt tett ki, amely összeg aránytalanul kevés, ha öszszevetjük az eladott bor mennyisége után befolyó tiszta jövedelemmel ugyanezen években. Az 1725-ös, 1726-os években a következő képet adja a sör- és pálinkamérés elszámolása: Bevétel Kiadás Maradvány Készpénz 3592 forint 3592 forint — Árpa 3®8(3 mérő 2433 mérő 1450 mérő Maláta 3556 mérő 23110 mérő 1246 mérő Komló 1487 font 707 font 780 font A húsmérés is a kishaszonvételek közé tartozott, de a város húsmérésből befolyt jövedelme csekély volt. Többnyire magánmészárszékek működtek, hiszen a város által tartott gulya — Báránd pusztán, egyetlen legelőjén — nem fedezhette a város lakosságának húsellátását. Nemcsak Székesfehérváron volt ez így, más városokban is hasonló volt a helyzet, mert az összes szabad királyi városainknál átlagosan csupán 1,65 %-os bevételt jelentett a mészárszéktartás.

62 Ugyanakkor komoly bevételi forrást jelentett a malomtartás, vagyis a városi kezelésben levő malmok működtetéséből származó jövedelem. A malmokat, — amelyek elsősorban gabonaőrlő malmok, de voltak salétrom vagy posztó feldolgozása céljából működő malmok is —, általában bérbe adta a tanács, s a kamarási számadásokban a bérleti díjakból származó bevételt tüntetik fel. 1703—1708-ig Székesfehérvár város 385 forint 50 dénárt vételezett be malombérletből, ugyanakkor a malmok fenntartására, üzemeltetésére 195 forintot fordított. 1722—1723-ban 156 forint 80 dénár folyt be, ugyanakkor fizetni kellett a malomárkok tisztításáért 34 forint 50 dénárt, kovácsrniumikákért 15 forint 86 dénárt, szükséges vasanyagok pótlására 1'7 forint 90 dénárt, faanyagok pótlására 13 forint 6 dénárt, összesen: 81 forint 86 dénárt, így a város bevétele a malmokból tulajdonképpen 75 forint 4 dénár volt. Lényegesen komolyabb bevételt jelentettek a tégla- és cserépégetésbol, a mészégetésből, valamint a kőbányászatból származó öszszegek. 1722—17234>an 518 forint 30 demlár, 17213—1724-ben 125 forint 25 dénár 'bevétel szánmazott a mész- és tóglaégetéslből, 1724—17'25-lben 512 forintnyi tiszta bevétele volt a városnak a téglavetésből. A malmok, a tégla- és mészégetők, a kőbányák az összíbevételnek általában a 8—9 %-át szolgáltatták. Ugyancsak jelentős bevételi forrást képeztek a különböző díjak, taxák, vámok, amelyek az összbevételnek mintegy 7—8 %-át alkották. Itt tartották nyilván a kereskedelemből, vásártartásból származó jövedelmeket, s a polgárjog elnyerése fejében fizetett polgár taxát.