Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

A kereskedelmi bevételek a város számára abból adódtak, hogy az 1703nban visszanyert privilégium alapján évente négy országos vásárt és hetivásárokat tartihatott. Székesfehérvár rendszerint farsangkor, Szent György, Szent János és Szent Demeter napján tartotta meg az éves, országos vásárokat, s ezek mellett a heti-, un. helyi vásárokat. Az országos vásárok jelentősége elsősorban az volt, hogy jelentős bevételt hoztak a városnak, a hetivásárok pedig (az ugyancsak komoly bevétel mellett) kereskedelmi szempontból voltak fontosak, mert egy adott terület forgalmát irányították, s befolyást gyakoroltak a termelés fejlődésiére. A vásárok alkalmával többféle díj beszedésére nyílott alkalom: a város helypénzt, mázsahasználati díjat szedett, elővásárlási jogot, árumegállítási jogot élvezett. Vásárbírói szabályozták az árakat, megvizsgálták az áruk minőségét, s ha valamit szabályellenesnek tartottak, .bírságot szabtak ki. A város, mint kiváltságolt testület, mentes volt az áruforgalom utáni vámfizetés alól, Ez azt jelentette, hogy a város mint kiváltságolt közösség megfizette a kincstárnak a reá kiszabott összeget, s a vámokat maga hajtotta be a forgalom után. A harmincadvámon kívül különböző belső vámok — vásárvám, útvám, — útján is jövedelemhez jutott. 1703—1708 között igen lecsökkent a város kereskedelmi forgalma, így a bevétel a négy országos vásár után csupán 45 forint volt. Érthető, hiszen a kuruc idők megnehezítették a békés termelőmunkát, s akadályozták a kereskedelmet. Az 1720-as években, amikor a konszolidáció nyilvánvalóan megmutatkozott a kereskedelemben is, jóval nagyobb volt ez a bevételi forrás. 1722—1723-ban 924 forint 32 dénár a bevétel, ami a kincstárt illető levonás után 130 forintot jövedelmezett a városnak. Az egyéb vámokból származó bevétel ugyanebben az évben 175 forint 32 dénár volt. Az 1722—1723-as évet tekintve, a vásár- és vámjövedelem az összbevétel 8,2 %-át képezte. 1723—1724ben a négy országos vásár 144 forint jövedelmet hozott. 1724—1725ben a hetivásárok bevétele 170 forint, az országos vásároké pedig 262 forint 65 dénár volt. A polgárjog elnyeréséért mindenkor meghatározott összeget volt köteles fizetni a felvételt igénylő polgár. A taxa nagysága koronként és helyenként változott, s éppen a tárgyalt korszakban történt intézkedés a központi hatóságok részéről, hogy a polgártaxát szabályozzák : egyrészt csökkentsék, — mert egyes városokban a tanács igen magas összegben állapította meg, — másrészt, hogy egységesítsék, s ne legyen oly nagy különbség egy-egy város között. Székesfehérváron a török hódoltság megszűnése utáni években nem volt magas a polgártaxa, ez is egyik eszköze volt a betelepítési politikának. 1689-ben 4 forintot kellett fizetni a polgárjog elnyeréséért,

63 1694-ben 7 forint 50 dénárt.

6- A XVIII. század elején a székesfehérvári tanács is jó bevételi forrást látott a polgárdíjaklban, s megemelte a tarifát. Különbséget tett polgár és nem polgár fiának folyamodványa között, és idegen vagy külföldi felvételi kérelménél. Természetes, hogy egy székesfehérvári polgár fiának felvételi díját alacsonyabb összegben állapította meg, mint egy idegenét, de a két díj közötti különbség aránytalan és igazságtalan volt. 1726-ban a tanács