Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

Az állami adókat, a portiét, a taxát — amelyek tulajdonképpen átfutó összegeik voltak a városi kasszában — mind a bevételi, mind a kiadási rovatban feltüntették. Az állami adók azonban nem játszottak szerepet a városi gazdálkodásban, csupán a magángazdálkodás egyes forrásaiból származó összegek. ib. 1. Székesfehérvár város tanácsának egyik legfontosabb bevételi forrása a bormérésből származó jövedelem volt. A privilégiumlevél által biztosított ius educilli felhatalmazta egyrészt a tanácsot az évi bortized beszedésére, másrészt e jog jelentette a bormérésnek az év egy bizonyos szakaszára korlátozódó monopóliumát. A bormérés városi pincédben, vendégfogadókban, kocsmákban történt. A bor árát a tanács limitálta, de a bormérésiből származó jövedelme nem jelentett tiszta jövedelmet, a befolyt összegből a tanácsnak borszámadókat, pincemestereket, csaposlegényeket kellett fizetnie. Saját termésű bort — a tanácson kívül — csakis a városi kiváltságok teljes jogú élvezői, a polgárok mérhettek ki. Vásárolt bort nekik sem állt jogukban árulni. Nem polgári személy pedig egyáltalán nem foglalkozhatott borméréssel, hiába volt bora s hiába fizetett utána dézsmát. A borbírák ügyeltek arra, hogy ezen szabályokat a városlakók betartsák.

59 A bormérés a város bevételeinek jelentős részét képezte, az összbevételnek mintegy 12—13 %-át tette ki. Ez az összeg 1703—1708 között 1574 forint 41 dénár volt, s az összbevételnek pontosan 13 %-át jelentette.

60 1722— 1723-ban 213 forint 65 dénár, 1723— 17244>en 544 forint 82 dénár, 1724— 1725-ben 597 forint 25 dénár, 1725— 1726-ban 744 forint 75 dénár bevétel származott a bormérésből. A bevételeknek mintegy 6—7 %-át jelentették a szesz- és serfőzésből származó összegek. A szesz- és serfőzést, valamint árusítást a tanács a királyi kishaszonvételeknek a városra ruházásából származó jog alapján gyakorolta. Minden szabad királyi városban megtaláljuk a szesz- és serfőző házakat. Székesfehérváron a XVIII. század első felében készült kamarási elszámolások szerint a sermérésből származó bevétel összegszerűen meghaladta a bormérésből eredő bevételt. Ez nem jelentette azonban azt, hogy nagyobb haszon is származott volna a serfőzésből és mérésből. Csupán arra utal ez az adat, hogy a sörfogyasztás mértéke már ekkor meghaladta a borét. A serfőző házak fenntartása sokba került, a városok általában (Székesfehérvár különösen) nem tudták olcsón előállítani ezeket az italokat, mert körülményes volt a nyersanyag beszerzése, drága a főzéshez felhasznált tűzifa, és sokba került szakképzett személyzet alkalmazása is.

61 1703—1708-ig, szemben a bormérés 1573 forint 75 denáros bevételével, a sör- és a pálinkamérésből 2496 forint 12,5 dénárt vételezett be a város. 1722. november 1-től 1723 október végéig 1534 akó sört és 46,5 vödör pálinkát mért ki a sörház, amely mennyiségek