Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

éves és heti vásárok bírája, a vásári rend legfőbb őre. Ellenőrizte az árakat, az áruik minőségét, a mértékek és súlyok hitelességét. Taxát vetett ki a vásárra érkező kocsikra. Felügyelte a vásári rendszabályok betartását, azaz, hogy vasárnap harangozás után senki ne áruljon, hogy legalább négy óra hosszat minden árut áruljanak, s ezáltal minden árufajta mindenki számára hozzáférhető legyen. Sokirányú tevékenységében segédszemélyzet támogatta a subinspectores, mensores, ponderatores személyében. Széles hatásköre és nagy hatalma volt, de büntető jogköre csupán pénzibírságolást jelentett, senkit meg nem verethetett, senkit meg nem szidhatott.

56 A városi szaktisztviselők a város társadalmában külön réteget alkottak, de korántsem egységes réteget, hiszen nagy különbség volt a szakképzettség főtisztviselők (úm. kamarás, alkamarás) és a szakképzetlen szolgálattevők (felügyelők, gondnokok) között.

57 b) Egy szabad királyi város gazdálkodásáról, jövedelmeiről és pénzfelhasználásáról a kamarási számadások áttanulmányozása révén lehet képet alkotni. A főkamarási hivatalban gyűltek össze ugyanis a város jövedelmei, s itt készültek a bevételi és kiadási számadások. Székesfehérvár esetében mégis nehéz pontos képet nyerni, egyrészt azért, mert a számadások hiányosak, tehát nem minden évről maradt fenn kimutatás a XVIII. század elejéről ennek döntő oka az, hogy a Rákóczi szabadságharc idején a város gazdálkodása hanyatlásnak indult —, másrészt a számadások nem egységes szempontok szerint készültek, és így nehezen áttekinthetők. 1703—1708-ig például egy átnézeti kimutatás maradt fenn, amelyet Peyerl Lőrinc kamarás készített. A kimutatás közöl ugyan részadatokat, de nem minden évre vagy nem minden bevételi forrásra vonatkozóan. 1708-tól nem teljesek a kimutatások, csak 1724-től. A részletező kimutatásokban nincsenek azonban az egyes tételek elkülönítve. Egymás után sorolják fel a legkülönbözőbb forrásból származó tételeket. Ha ezeket a jövedelemforrásokat rendszerezzük, alapvetően kétfelé lehet választani a bevételeket. Egy részük az állami adókat fedezte, ilyen céllal is vetette ki ezeket a tanács a város egyes polgáraira, más részük a város magángazdálkodásából származó jövedelmek voltak, s a város szabad gazdálkodásiának tárgyát képezték. Ha a magángazdálkodásból származó jövedelmeket csoportosítjuk, a következő bevételeket sorolhatjuk fel: b. 1. A városnak a privilégiumlevél által átengedett ún. kisebb királyi haszonvételek, regálék: úm.: bor- és sörmérés, sörés szeszfőzés, malom és mészárszék tartás, téglaégetés, taxák, vámok. b. 2. Városi pénzvagyonból kamatozó tőkékből, ingatlanokból eredő jövedelmek. b. 3. Földbirtokból, birtokgazdálkodáöból származó jövedelmek, úm.: allódium, szőlők, erdők, legelők, halászat, vadászat, stb. b. 4. A hivatali működéssel kapcsolatos bevételek, telekkönyvi bevételek, különféle büntetéspénzek, stb. b 5. Egyéb rendkívüli bevételek.

58