Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

válik a fenti eredmény. Számottevő urasági állattartás, szűk határú közlegelő, magas telekszám, csak a fenti s volt úrbéreseinkre igen kedvezőtlen eredményre vezethetett. Az erdős övezetbe tartozó Mányban a közös legelőterület csak 779 hold, ellenben a jobbágy- (és zsellér-)telkek összes száma 106 1/8 volt. Viszonylag szűk határú közlegelőre tehát aránylag magas telekszám jutott. Maximum 7,3 holdat adhatott volna ki az uraság — gróf Battyhány Gusztáv —, ha saját járandóságáról lemondott volna. Ezúttal is az tehát a helyzet, hogy a közlegelőre jutó telekszám hányadosa alacsony, s ilyenkor kicsiny a legelőjárandóság terjedelme is. Bi'cskén, ahol szintén csak 6 hold legelőilletőség jött számításba — némi eltéréssel ugyan, de — hasonló volt a helyzet. A közlegelő terjedelme itt 1270 holdt volt, de jutott rá 175 7/8 össztelekszám. Tehát a legjobb esetben is legfeljebb 7,2 hold közlegelő esett volna 1 egész telekre. Súlyosbította azonban a helyzetet az a körülmény, hogy, míg egyfelől a parasztság jelentős számú igás lovat tartott,

55 addig másfelől az uraság ,,a legelőnek uradalmi marhákkali megterheltetése"

58 mellett juhtenyésztést is folytatva,

57 szükségképpen alacsonyra szabta a telkenkénti legelőjárandóságot. A legelőper során hangoztatta is: „hogy kelljen ott elegendő legelőt adni, ahol nincs".

58 Ismét változatokkal ugyan, de hasonló típusú körülményeket állapíthattunk meg Igaron,

59 Martonvásáron®

0 és Lovasberényben is,

61 ahol 7—7 1/2—8 hold illetményt szabtak ki telkenként. Ismertetett adataink elemzései alapján valószínűsíthető', hogy a kiosztandó legelőjárandóság 1 egész telekre eső mennyiségét az alábbi szabályszerűségek határozhatták meg : A nagyobb legelőjárandóság feltételeit vizsgálva, az említett három — egymást sokszor keresztező — tényező összefüggéseit leegyszerűsítve, két alapformulát kapunk: 1. Ha a közlegelő terjedelmére eső telkek Összes számiának hányadosa magas és ugyanakkor az urasági állattartás szerepe csekély. Vagy: 2. Ha az uraság állattartásának szerepét a közlegelő terjedelmére jutó összes telkek számának magas hányadosa még ellensúlyozni képes. Az alacsony legelőjárandőság feltételei ugyancsak két alapformulára vezethetők vissza: 1. Ha a közlegelő terjedelmére eső összes telekszám hányadosa alacsony és az urasági állattartás szerepe is jelentős. De hasonló az eredmény akkor is, 2. Ha egyszerűen szűk határú közlegelőre viszonylag magas telekszám jut.

62 Az elmondottak talán valamelyest érzékeltetik: a birtokrendezések menetében a legelőelkülönítések okozták a legtöbb bonyodalmat. Nem azért, mert a vonatkozó törvények és rendelkezések túl általánosan intézkedtek róluk, és túl tágan szabták meg a kiosztható járandóság értékeit. Inkább fordítva: a helyi adottságok nagyfokú differenciáltsága miatt a törvények aligha rendelkezhettek máshogy. Talán azt is mondhatjuk, hogy a törvényhozók — éppen a sokféle tényező okozta eltérések szem előtt tartásával — szinte kényszerül-