Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.
nem volt különösebb jelentősége. 46 Ezért a közlegelő területére eső viszonylag alacsony telekszám, valamint az a körülmény, hogy az uraságnál az állattartás csekély szerepet játszott, megengedte a magas legelőilletőség kiadását. Sukoró esetében tehát azt tapasztaljuk, hogy a közlegelő terjedelmére jutó össz telekszám hányadosa elég magas s emelett az urasági gazdálkodásban nincsen érdemleges szerepe az állattartásnak. Adony. A helység a Duna menti gabona övezetbe esik, ahol a volt uraság — gróf Zichy János és testvérei — már ,,szép szarvasmarhákat nevel",7 s ezen kívül nemesített juhtenyésztést is folytat. 48 Ugyanekkor a lovak nagy többsége az egykori telkeseknél található. 49 Ezúttal tehát az állattartás szerepe — mindkét fél oldaláról — már kiélezhette a legelőkérdést. Viszont az összes jobbágy (és zsellér) telkek száma (50 1/8) mellett, aránylag bő — kereken 2180 hold — közlegelő volt a helységben, ami lehetőséget adott a parasztságnak kedvezőbb illetőség kiadására. Adony esetében tehát azt észleltük, hogy az állattartás jelentősége mellett a terjedelmes közlegelőre jutó összes telkek számának hányadosa olyan magas volt, ami még megengedte a viszonylag kedvező nagyságú legelőjárandóság javaslatát. Sóskút. Ebben a helységben összesen 55 1/2 telek jutott 1667 hold közlegelőre. Az egykori uraság — a fejérvári őrkanonokság — juhtartása mellett, az állattartásnak nemigen volt nagyobb jelentősége. 50 Az uraságnak jutó, kereken 780 hold elkülönített legelő — feltehetően — elegendőnek bizonyult a juhtartáshoz, és így a közlegelő viszonylag nagy terjedelme az adott telekszám mellett itt is érthetővé tette az egész telekre eső 16 holdnyi járandóság kiadását. Hasonló körülményeket találtunk Sárszentmiklóson, 51 Isztiméren 5% és Magyaralmáson, 5 * ahol egy telekre 15 holdat kívántak kiadni. Vegyük most szemügyre az ellentétes típusú példákat, azon helységek viszonyait, amelyekben a legkevesebb illetőség kiosztásait javasolták a permenet második szakaszában. Cecén a törvényesen előírt minimumnál is alacsonyabban szabták meg a volt úrbéreseknek kiadandó legelőjárandóságot. A közlegelő terjedelme 1064 hold, a telkek összes száma pedig csak 4 3 /s volt. Ellenben a közbirtokos volt uraságok jelentős szarvasmarha- és főként „nagybani" birkatenyésztést űztek, 54 s ennek eredménye volt az előírt minimumnál is kevesebb legelőjárandóság kiszabása. Ezúttal tehát azt látjuk, hogy a közlegelőre jutó telekszám magas hányadosát az urasági állattartás és kereskedés alaposan ellensúlyozta. Érden .is a törvényesen megállapított minimum alá szorították le a legelőjárandóság nagyságát. Ebben az említett három tényező mindegyike közrejátszott. Már maga az a körülmény, hogy az 1860as években az uradalomnak 15 221 db birkája volt, egymagában is hátrányosan befolyásolta a volt úrbéresek számára kiosztandó legelőrész terjedelmének megállapítását. Ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy a mindössze 392 holdnyi közlegelőre összesen 109,376 össztelek jutott, tehát 1 egész telekre mindössze 3,5 hold legelő jutott volna — az uradalmi birkatartás tényezőjének tekintetbevételével — érthetővé
