Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

volt, a kormányszervek pedig attól tartottak, hogy a két adófajta együttes kezelésével a városok a fiscust károsítják meg. A legtöbb szabad királyi városban a XVIII. század derekától ezen igényeknek megfelelően két pénztárt állították fel, az un. házi pénztárt (cassa domestica) és a hadipénztárt (cassa portionalis). Székesfehérváron a tárgyalt korszakban csupán a hadipénztárral találkozhatunk, élén egy pénztárossal (perceptor cassae portiionalis), aki mind a háziadóból, mind a hadiadóból befolyt összegeket kezelte.

51 A városra kirótt adóösszeget a háziadó levonása után küldték meg a kamarának. A perceptorok elsődleges feladata volt a számadások megfogalmazása, a helyes adatok összeállítása, a jelentések megszerkesztése. A számadási okmányokat a főpénztárnoknak, a kamarásnak nyújtották be, aki összesítette az alapszámadásokat és egyesítette az adatokat.

55 A pénztárosokat tisztújítások idején elszámoltattak, s tisztségük alóli felmentésüket csak abban az esetben kapták meg, ha a pénztárakban mindent rendben találtak. Ha valamely pénztárban akárcsak csekély hanyagságot vagy hiányt fedeztek fel, az illető pénztárost felelősségre vonta a tanács, s indokolt esetben leváltotta vagy szigorúan megbüntette. A kamarás közvetlen felügyelete alá tartozott a telekhivatal vezetője (magister rationum, Stadtbuchhalter), aki vezette a telekkönyvet, és kezelte a telekkönyvi jövedelmeket. Ezek meglepően jelentős bevételt képezték a város számára. A kamarás irányítása alatt működtek, továbbá a subalternus tisztviselők, akik a gazdálkodás egyes ágazatában felügyelői minőséget gyakoroltak. A subalternusok kezelték a királyi haszonvételeket, összeírták és beszedték az adólkat, a vámokat, nyilvántartásokat vezettek és az illetékes pénztárnokoknak elszámoltak. A perceptorok a felügyelőktől hozzájuk érkező elszámolásokat és jelentéseket a pénzügyigazgatás és vagyoni gazdálkodás központjába, a kamarási hivatalba továbbították. A gazdálkodás területén működő végrehajtó tevékenységet kifejtő subalternus tisztviselőket a külső tanács vagy a választó polgárság soraiból jelölte ki a tanács. Székesfehérváron is, mint a többi szabad királyi városban, amelyek élvezték a joggal járó gazdasági előnyöket, a legkülönbözőbb ágazatokban működtek végrehajtó szolgálattal megbízott tisztségviselők. Külön felügyelői voltak a haszonvételeken belül egy-egy haszonvételi forrásnak. Így működött kocsmatartási felügyelő (inspector educillationis), aki többnyire a választott község tagja volt, húsmérési felügyelő (ins. macelli), malomfelügyelő (lins, molae), a tégla- és mészégetést felügyelő tisztviselő (exustor tegularum seu calcis), vámfelügyelő (ins. telonii), utak, hidak, épületek felügyelője (ins. aedilium), kórházbiztos (syndicus lazarethi), hagyatékbiztos (ins. caducitatis). Az egyházgondnok (curator ecclesiae) az egyházi pénzek kezelését és a számadások elkészítését végezte. Külön gondnok látta el a városi szőlőik kezelését (curator vinearum). Fontos végrehajtó tevékenységet fejtettek ki az adóbehajtók (exactores), és nagy tiszteletnek örvendő funkció volt a vásárfelügyelő, (magister fori) tiszte. Vásárielügyelőnék rendszerint olyan személyt jelöltek, aki a városi társadalom alsóbb rétegeinek is élvezte a bizalmát. Ö volt az