Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

Jtellett számolnia az új bírónak, és a ládát a megállapított készpénzzel at kellett adnia.

51 A városi jog fejlődése nagyfokú differenciálódást fiozott ezen a téren is. Elkülönültek a városigazgatás egyes ágai, és nagyszámú tisztviselágárda alakult ki. A gazdálkodás feletti közvetlen ellenőrzést a magisztrátustól a nagytanács vette át, és számos gazdasági tisztviselő kezdte meg működését, — személyileg felelősen a gazdálkodásnak azért az ágáért, amelyben tevékenységét kifejtette. A bíró és a tanács általános felelőssége — mindenért a városban — megmaradt, de most már közvetetté vált. A gazdálkodás területén működő első és legfontosabb tisztségviselő a kamarás (camerarius, Sitadttkammerer) volt, lényegében ő irányította az egész városi gazdálkodást. Hivatala műveltséget és alapos gazdasági ismereteket igényelt. A feladatkör betöltésénél éppoly szigorú kívánalom volt a jelölt jó anyagi helyzete, mint a senatorok megválasztásánál, de ez rendszerint nem jelentett problémát, hiszen a kamarási tisztet általában az egyik tanácsnok töltötte be. Székesfehérváron is csak olyan polgár neve merült fel e tisztség betöltésénél, aki tanácsbéli volt, vagy ha nem, megbízhatóságát valamely másik fontos beosztás során már bizonyította.

52 A kamarás a város gazdasági életéneik egészére befolyással bírt, az ő kezén fordult meg minden bevétel és kiadás, és végső fokon minden gazdasági vonatkozású ügy intézése elébe került. Feladatai közé tartozott a város összes bevételeinek és kiadásainak pontos regisztrálása, — természetesen ebben megfelelő segédszemélyzetre támaszkodott —, a 'bérlemények nyilvántartása, és annak ellenőrzése, hogy a felsőbbség által igényelt kimutatások időben érkezzenek meg a kamarához vagy az illetékes hatóságokhoz. Eredetileg a kamarás is választott tisztség volt. A XVIII. században azonban — csakúgy mint a többi tisztség esetében —• a tanács jelölte ki a méltóság viselőjét. Gyakran megtörtént, hogy ugyanazon személy viselte ezt a funkciót hosszabb időn keresztül,

53 de általában indokoltnak is tűnik a hosszú miéit ós ág vise lés, hiszen csak nagy gyakorlattal rendelkező személy tudott a sokirányú követelményeknek megfelelni. A tanácstól függtek az alsóbb pénzügyigazgatási tisztviselők is, magukkal a megyék és városok lakóival kívánta megteremteni, de de elsősorban a városi pénzgazdálkodás vezetőjének, a kamarásnak tartoztak felelősséggel. Rangban a kamarás után következő tisztség az alkamarás (subcamerarius, Vizekammerer) volt. Az alkamarás többnyire a külső tanácsból került megválasztásra, s bár általában a kamarás helyettesítését is ellátta, megvolt a külön felügyeleti területe. Ügykezelés szempontjából hozzá tartoztak a városi házaik, szőlők, ingatlanok. A kamarás, mint főpénztárnok irányítása alatt működtek a pénztárosok (perceptores) is, A város eleinte csak általános pénztárosi teendőket ellátó pénztárost (generalis perceptor) foglalkoztatott, később az időköziben kifejlődő minden kezelőpénztárnak önálló vezetője volt. A XVIII. században, amikor az állami ellenőrzés fokozódott, illetékes kormányszervek beleszóltak a városi pénzek elosztásába, s sürgették, hogy a várost illető jövedelmek és az államot illető pénzek kezelését válasszák külön. Ez tulajdonképpen a városoknak is érdekük