Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Móra Magda: A ratio educationis megvalósítására irányuló törekvések Fejér megye népiskoláiban

Ürményi József gyakorlati ember, összefonódik nála a terv és megvalósítás, s ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a vali iskola sorsát irányító földesúri intézkedések. Írásos bizonyítékai vannak, hogy Väjkiak már a XVII. sz. végén volt református iskolája. 1721­ben egyöntetűen erről vallanak a tanúk egy jegyzőkönyvben, amelyet ugyan későbbi, de hiteles másolatban ma is őriz a református parókia irattára. Ez az iskola a jezsuiták működése idején megszűnt. 1733-ban már katolikus iskoláról tudunk Vállban, s a tanítónak háza és meg­felelő jövedelmié van. 30 Az iskoláról egy darabig alig tudunk többet annál, hogy van. Alig telik el azonban egy év a Ratio elrendelése után, canonica visitatióra kerül sor Válban. A vizsgálati jegyzőkönyv részletesen foglalkozik inkább ugyan a tanító személyével és járan­dóságaival, mint az iskolával, de közvetve az iskolai munkáról is megtudunk egy keveset. Kiderül, hogy a tanító nemrég került a falu­ba, józanul és példásan végzi tanítói és kántori munkáját. Képzett­sége megfelelő és a gyermekek oktatásában olyan okosságot és szor­galmat mutatott, hogy az uradalom rendelkezései folytán néhány hetet fenn töltött a budai normális iskolában. Ennek folytatását is elhatározta, ha ebből anyagi károsodása nem származik. A bejegyzés több szempontból is érdekes. Már volt róla szó, hogy 1777 nyarán két helytartótanácsi rendelet is sürgeti, hogy a szabad királyi városok és mezővárosok küldjék fel tanítóikat a kerületi szék­helyeken megnyíló normális iskolákba, és a költségek biztosítását a városok gondjává teszi. Vál azonban ekkor még falu, mezővárosi rangját csak négy év múlva kapja, tanítója még nincs továbbkép­zésre kötelezve, s nincs is, aki hivatalosan kiküldeni és költségeit vi­selni tartozik. Az Ürményi uradalom azonban elküldi Budára taní­tóját az új módszer megtanulására, mivel jó képességűnek és napi munkájában törekvőnek mutatkozott. Az uradalom tehát anyagi ál­dozatot is vállalt a cél érdekében. Hogy a tanító miért jött néhány hét múltán haza, nem derül ki. Ha anyagi okok is közrejátszottak, az akkor is érthető, ha az uradalom minden továbbképzésével kap­csolatos költséget vállalt. A tanító kántori jövedelme ugyanis a tel­jesített szolgálatok szerint változik, s ha nincs otthon, sokat veszíthet. A jegyzőkönyv segédtanítóra is utal, megjegyezve, hogy a tanító­mester is, a segédtanító is úgy oktatja a tanulókat, hogy azok a hittanban, írásban, olvasásban és egyéb szükséges ismeretekben olyan jártasak legyenek, hogy tanítványaik a normális iskola köve­teimé nyeihez alkalmazkodva alkalmassá válhassanak a gimnáziumba való felvételre. Az „egyéb szükségesek" fogalmába sok különböző ismeret beleférhet. Mivel tudjuk, hogy a gimnáziumokban latin és német nyelvet, hazai történelmet, földrajzot és természetrajzot is tanítanak, nem is kicsi az „egyéb' szükségesek" köre. Ha a váli mes­ter valóban jól fel akarta készíteni tanítványait a továbbtanulásra, nem állhatott meg hittan, írás, olvasás, számolás tanításánál. 31 A váli uradalom azonban nemcsak azzal akar példát adni, hogy sietve teljesít egy számára nem is kötelező rendeletet, de az is elő­fordul, hogy gyakorlatában évekkel megelőz egy olyan rendelkezést, amelynek nehézségeit úgy akarja legyőzni a Helytartótanács, hogy a megyei közgyűlés hivatali tekintélyének teljes súlyát kéri, a tanfel-

Next

/
Thumbnails
Contents