Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Móra Magda: A ratio educationis megvalósítására irányuló törekvések Fejér megye népiskoláiban

ügyelő meg annyira aggódik, hogy egyenesen az alispánhoz fordul közvetlenebb megértést remélve. A Helytartótanács 1780. december 16-án keltezett, nálunk 1781 áprilisában kihirdetett rendeletére szeretnék utalni, amely — amint láttuk — nem egy pontjában hangsúlyozza, hogy a községek csak az uradalmak messzemenő támogatásával tudják megoldani az iskolákkal kapcsolatos felmerülő problémákat. Ez a rendelet elvként hangoztatja a mindeddig meg sem fogalmazott gondolatot, hogy az iskolával és tanítóval való törődés a kegyúri jogokból adódó kötelezettség. Ez még 1781-^ben is olyan kemény szó, hogy a rendelkező hatóságok is tartanak a kifejezett nem tetszéstől vagy az agyonhallgatástól. A vali tanítómesterről azonban feljegyzi a már említett vizsgálati jegyzőkönyv, hogy ,,a Patrono" fél jobbágytelke van, amelyet a hívek kötelesek megművelni. Sőt hat kocsi szénát termő rétet is kapott, ezt azonban maga köteles megmunkáltatni. Ha tanítói és kántori összes járandóságait tekintjük, — a forintokban és dénárokban kivetített összesítés szerint — ez a kegyúri gondoskodás jövedelme egynegyed részét jelentette.

32 Hogy a vali iskola munkájának minőséigén is hangsúly van Ürményi életében, azt bizonyítja egy jelentés az 1792—93. iskolaévről. Bár a tabellának nincs minden adata kitöltve — valószínűleg fogalmazvány és eredetijét a tanfelügyelő kaphatta, — a két tanító legfontosabb adatait, a tanulók létszámát sőt társadalmi helyzeét is kimutatja. Az 1793. április 9-én keltezett jelentés szerint a tanítómester neve alatt ott áll, hogy az új módszerben való jártasságáról Budán, 1785-nben vizsgával tett bizonyságot. Segédtanító is van, aki még nem vizsgázott.

33 A tanítók nyelvismerete felől érdeklődő rovatban öt nyelvet sorol fel a kimutatás. A Ratio Educationis, sőt az 1791—92ben bemutatott, módosított második Ratio is, — amely csak 1806-ban lett rendeletileg kötelező, s szintén Ürményi nevéhez fűződik —, előírja, hogy a tanítók minél több hazai nyelvet tudjanak. Fontos, hogy szükség esetén ne csak saját anyanyelvükön, de más hazai nyelven is tudjanak tanítani.

34 — Szeretném megjegyezni, hogy évtizedek múlva is vannak olyan Fejér megyei falvak, ahol a tanítók inkább értenek, mint beszélnek magyarul s a kőhányási mester ,,egy szót sem tud."

35 A két váli tanító azonban a magyaron kívül, ha nem is tökéletesen, de tud latinul, németül, horvát és szlovák nyelven is. A tanulókkal is részletesebben foglalkozik néhány rovat. Az egyik a 6—12 éves gyermekeket veszi számba, akiket iskoláskorúaknak nevez. Itt 92 fiút és 48 leányt mutat ki. Az iskolát valóban látogató fiúk száma 87, a leányoké 34. Meglepő, szinte hihetetlennek látszó adat, hogy az iskoláskorúként számon tartott fiúk kétszeranynyian vannak, mint a lányok. Elírás történt vagy nem vették valamennyi leányt számba az összeíráskor, nem tudjuk. Az, hogy 48 lányból csak 34 jár valóban iskolába és 14 nem, míg a fiúk közül csak 5 nem jár rendszeresen, ez a lányok neveltetéséről vallott általános felfogással és korai munkába fogásukkal függ össze. Érdekes, hogy a tabella a tanulók társadalmi besorolását is tartalmazza. Nemes: 3, polgár: 0, paraszt: 118. Ügy látszik az utóbbiak közé sorolja