Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

tetőbíráskodását is csak a kamara jóváhagyása és ellenőrzése mellett gyakorolhatta.

38 1705. július 22-én Uhrli városparancsnokot bizonyos Gugkel váltotta fel, aki a kurucok megerősödésétől tartott, s több előterjesztést írt a német helyőrség megerősítése ügyében. 1705. szeptember 9-én kapott is erősítést, Pálffy János labanc generális személyében, aki 2000 lovassal érkezett meg Székesfehérvár falai alá.

39 Gugkel parancsnok jól érzékelte a hadi helyzet alakulását, mert 1706. február 2-án éjjel 3 órakor Vak Bottyán kurucaival megrohanta a Rácvárost, .bevette és felprédálta. Az ott meglepett német és rác katonákat felkoncolhatta. A városparancsnok megtorlásul február 26-án kiűzte a városból azokat az asszonyokat és gyermekeket, akiknek férfi hozzátartozóik a kurucokkal tartottak.

40 Ezt az állapotot fegyverszünet megkötése követte május 8-án. De ez csak rövid időre jelentett a lakosságnak viszonylagos nyugalmat, mert a kuruc portyázások 1706 őszén ismét megélénkültek.

41 A kuruc blokád 1707—1708-ban volt a legteljesebb. A Csikváron, Palotán, Pákozdon és Pátkán állomásozó kurucok gyűrűjét csak nagyobb kötelékkel tudták néha áttörni a német és rác csapatok, hogy a székesfehérvári helyőrséget megsegítsék.

42 Igaz, hogy a kurucok helyzete sem volt sokkal könnyebb. Erről tudósít Szekeres István, fejérmegyei származású kuruc ezredes levele, amit 1707. augusztus 20-án írt Lovasberényből Eszterházynak. Szekeres a körülzárásért és Székesfehérvár város kiéheztetéséért volt felelős. E feladatot példás szigorral igyekezett ellátni, de leveléből kitűnik, hogy a kuruc sereg helyzete nehezítette a feladat ellátását. Igaz ugyan, hogy emberben sok kárt nem szenvedtek a kurucok, de sok volt a sebesült, s a portyázások alkalmával lovaik felét is elvesztették.

43 Ezentúl a kuruc seregek élelmezése is nagy gondot okozott. Ezen Szekeres úgy próbált segíteni, hogy bizonyos összeg lefizetése mellett megengedte a székesfehérvári polgároknak, hogy kijárjanak a városból, lejárjanak szőlőik művelésére. Mindkét fél jól járt, a városnak gazdasági hasznot jelentett, mert így mégsem mentek tönkre teljesen a szőlőültetvényei, Szekeres pedig a kapott összeget az éhező és lerongyolódott kuruc sereg ellátására fordította. A város Szekeres ezredesnek 150 forint váltságdíjat fizetett. A protekcionallst Zámolyon írta alá az ezredes 1707. szeptember 9-én.

44 A város lakossága a szabadságharc idején jelentősen megfogyatkozott. A budai kamarai adminisztráció rendeletére a városi tanács által 1707. április 15-én készített összeírás szerint a belvárosban 21, a Palotavárosban 32, tehát összesen 53 ház állt elhagyottan. Ezek értéke 2676 forintra volt becsülhető. A másik adatot egy összeírás őrzi, amely Nógrád, Kishont és Heves megyéikben készült a dunántúli menekült családokról. Ebben 30 székesfehérvári családot tüntettek fel, 78 taggal, akik kevés ingóságot s 80 lovat vittek magukkal. Szekeres István, Balogh Ferenc, Somody István ezredében teljesítettek szolgálatot.

45 Ez azonban csupán egy adat a menekülteikre, számuk valószínűleg sokkal nagyobb volt, c^ak adatunk nincs rá.