Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

1708 utolsó hónapjaiban a blokád enyhült, 1709 folyamán pedig — a szabadságharc általános hanyatlásával összefüggésben — a kurucok erejében és harci kedvében hanyatlás állott be. Nyár végén a kuruc hadak elszigetelődtek. Székesfehérvár tulajdonképpen felszabadult a blokád alól. Az utolsó kuruc köteléket a németek 1710. október 29-én Szekszárdnál bekerítették. A háborús állapotok ezziel Fejér megyében véget értek.6 A városban megmaradó lakosság teljesen elszegényedett. 1709-ben a városi tanács készített egy feljegyzést arról, hogy milyen kár érte a várost, s milyen szolgálatokat teljesített pénzben és természetben. A kár összege 191 186 forintot tett ki, ezen belül 262 ló felszereléssel együtt, 75 szekér, 669 tehén és üsző, 5848 juh, 2443 bárány, 905 db készpénzen vett marha veszett oda, továbbá rengeteg termény, bor, széna. A külvárosban 436 házat dúltak és égettek fel a harcok során. A városi malom és téglaégető teljesen elpusztult. A város lakói a mindennapi őrségadáson kívül több mint 50 000 munkanapot dolgoztak vár építésen.

47 A kormányzat nem volt tekintettel a lakosság elszegényedett állapotára, s az adókat ugyanúgy megkövetelte, mint békeidőben. A háborús állapotok végén, a békés életre való áttérés feltételeit is anélkül, hogy közben a reá nehezedő terheket mérsékelte volna. Székesfehérvár város tanácsa feliratban közölte a kamarával, hogy képtelen a taxa dietalis megfizetésére. ,,A lakosság évek óta katonai szolgálatot teljesített, a katonaságnak állandó forsponttal állt rendelkezésére, fát vágott a közeli erdőkben. Az elpusztult malmot a város saját költségén felépítette, de azt a katonaság kisajátította, s úgyszólván kizárólagosan használja. Az állatállomány elpusztult, a gazdálkodás (földművelés) lehanyatlott, a város hat éve nem folytat kereskedést, a polgárok házaiba 4—'5—6, esetenként még több katona van beszállásolva. A fenti körülmények között a polgárság teljesen elszegényedett. A külvárosi házak elégtek, lakosaik elmenekültek. Az épségben maradt házakat a katonaság tovább rontotta azzal, hogy a fahiány miatt a házak fa alkatrészeit feltüzelte. Akik ezek után a városban maradtak, nem képesek a kívánt terheket megfizetni, s ha ezt a felsőbbség nem látja be, ők is búcsút mondanak a városnak. Mindezelkért kéri a tanács, hogy a kamara mentse fel a taxa dietalis megfizetése alól, valamint építtessen kaszárnyákat, hogy a lakosság a katonaság tartásának terhétől megszabadulj on.8 A város 1710. évből származó összeírása arról győz; meg, hogy hosszú évek munkája volt szükséges ahhoz, hogy a város valamennyire is helyreállítsa gazdasági életét. Az összeírás szomorú állapotokat tükröz a házak állapotáról, a kézművesek szegényes iparűzéséről, a kereskedelem helyzetéről, a hat évig tartó blokád szomorú következményeiről.

49 Ha feltételezzük azt, hogy a város tanácsa túloz a károk feltüntetésénél, akkor is el kell fogadni azt, hogy a hosszú évekig tartó háborús állapotok nagyon megnyomorították az ország lakosainak életét, akadályozták a termelőerők fejlődését, s általános elszegényedéshez vezették. A bécsi udvar azonban nem volt hajlandó tudomásul venni a tényeket, s változatlan energiával szorgalmazta az adók behajtását, a