Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

fejtette ki: ,,A baloldal nem engedi, hogy személycsere legyen a közigazgatásiban és nem engedi, hogy választás legyen. A Kisgazda Pártnak úgy látszik nem az a fontos, hogy nagy és gazdag legyen az ország, hanem hogy szavazás legyen." A szakszervezetek megyei titkára nemzetellenesnek minősítette a javaslatot. Vócsa és támogatói, Csaba Zsolt és Kovács István — a bizottság kisgazdapárti frakciójának vezetői — a budapesti választásokkal érvelték és nyílt szavazásra vitték a döntést. Demagógiájuk nem maradt hatástalan, mert a bizottság parasztpárti tagjait sikerült megtéveszteniük. Bár a vitában a Nemzeti Paraszt Párt képviseletében Nagy Mihály is időszerűtlennek tartotta a választást, mert: „nem volna tiszta választás biztosítható, márpedig olyan választás kell, amely a parasztságot kielégíti", a nyílt szavazás során mégis, a javaslatra szavaztak. A bizottság baloldali tagjainak heves tüntetése után, —• melynek során „Előbb aratunk, aztán választunk!", „A falu dolgozni akar, nem reakciósokat választani", „Páter Kiss Szalézzel akarnak szavaztatni!" felkiáltások hangzottak el, — a törvényhatósági bizottság 34 : 30 arányban elfogadta az indítványt. A szavazás ilyen kimenetelében döntő volt, hogy parasztpárti bizottsági tagok a megyei pártközi kapcsolatokban előzmények nélkül álló módon a kisgazdapártiakkal együtt szavaztak. Amikor a szavazás után, a fejleményekkel számot vetve néhányan írásban visszavonták „igen" szavazatukat, már késő volt, azt nem vehették figyelembe. Nagy Ernő, a baloldali bizottsági tagok nevében, óvást jelentett be a határozattal szemben, mert a bizottság hivatali tagjai is szavaztak, bár szavazati joggal nem rendelkeztek. A felszabadulás utáni megyei politikai életben első ízben fordult elő, hogy törvényhatósági bizottsági ülésen a Kisgazda Párt jobboldali képviselőinek a koalíciós pártok együttműködését veszélyeztető, sőt válságba döntő, indítványát határozattá emelték. Ez kétségtelenül veszélyes fejleményt képezett és növelte a helyi politikai ellenzék aktivitását. Ugyanezen a törvényhatósági bizottsági ülésen jelentették be hivatalosan, hogy a Közigazgatási Bíróság helyt adott Vócsa Ferenc fellebbezésének az 1945. augusztus 16-d alispánválasztással kapcsolatban és Szirbik Ferenc megválasztását; a jogi képesítés hiánya miatt semmisnek nyilvánította. Szabó István főispán a kisgazdapártiak ellenvetései ellenére — akik Bratán István megyei főjegyző behelyettesítését javasolták — továbbra is Szirbiket bízta meg az alispáni teendők ellátásával. A Kisgazda Párt képviselői válaszul újabb személyes, az intrika eszközeit is felvonultató, támadásokba kezdtek az alispán és a szociáldemokrata főispán ellen.7 A koalíciós viszony tehát válságos helyzetbe került májusban. Ennek a válságnak legjellemzőbb és sajátos eleme volt a kisgazdák és a parasztpártiak időleges egységfrontja a községi választások kérdésében. A munkáspártok számára azonban az egység, az együttműködés a súlyosbodó gazdasági nehézségek és a szanálás teendői miatt változatlanul fontos volt és annak erősítésére, az egység erőinek tömörítésére mindent elkövettek. Ezért a Kisgazda Pártot arra akarták szorítani, hogy az országos, politikában exponált 20 reakciós