Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

lyozzák a munkáspártok gazdiasági helyreállításra irányuló erőfeszítéseinek sikerét, ezáltal politikájuk további térhódítását. A Kisgazda Párt jobboldalának képviselői a június 3-i megyei törvényhatósági bizottsági ülésen vitték keresztül elhatározásukat. Viharos körülmények között lezajló ülésen határozatot fogadtattak el a községi képviselőtestületi választásokról. A koalíciós időszak párharcainak egyik legjelentősebb és jellemző eseménye volt ez az ülés és szavazás, ezért érdemes részletesen szólni róla. A bizottsági ülés napirendje előtt terjesztette be határozati javaslatát Vócsa. Indokolásában kétségbe vonta a demokratikus politikai elvek és gyakorlat érvényesülését: „Egy évvel ezelőtt elméletileg szabaddá lett a nép és lehetőséget kapott arra, hogy a sorsának irányítója lehessen. — A választások után azonban — sajnos, — megtorpantunk és fejlődésében megállt a zsenge demokráciánk." Szerinte a választások után kizárták a vezetésből a népet, ezért vissza kell adni főleg a parasztságnak az őt megillető politikai jogokat: „Nekünk a vidéken, a magyar falvakban kell leraknunk a jó közélet alapjait. A falu nélkül nem lehet építeni, nem lehet politizálni . . ." Ezért kérte a kormánytól a községi képviselőtestületi választások mielőbbi kiírását. Javaslata mellett egyhangú, vagy név szerinti szavazást kért, „mert nem lehet közömbös tudni, hogy kik azok, akik félnek a néptől, akik nem merik alávetni magukat a nép akaratának. A pártoktól, azok vezetőitől a közös nagy célunk érdekében azt kérem, hogy legalább a nagy kérdésekben egyezzünk meg és szűnjön meg az acsarkodás, a féltékenység, de főként az erőszak, mert jegyezzék meg jól: a magyar nép megérett önmaga kormányzására és az lesz majd a legnagyobb pártja, amely ma a legtöbb áldozatot hozza a törvényes rend biztosítása és a jobb élet kialakítása érdekében. A nép tudja azt, hogy jelszavakkal nem lehet országot építeni, ígéretekből nem lesz demokrácia. Tettek, cselekedetek kellenek ehhez, elsősorban még nagyon sok becsületes, áldozatos munka és ha kell — jó szavazás!" — Vócsa határozati javaslatának indokolásában tehát alaposan kifejtette pártja jobboldali vezetőségének álláspontját, világosan és egyértelműen az ő nézőpontjukból elemezte a politikai helyzetet. A koalíciós partnereket a demokrácia tudatos kerékkötőiként állította be, megismételte pártja hegemóniára való törekvését, amelyben a községi választásokon elérhető esetleges győzelemnek döntő szerepe lehetne. Fellépése nyílt kihívás volt a munkásosztály és a munkáspártok, a munkás-paraszt szövetség erősítésére irányuló politika ellen, ezért a bizottságban a munkáspártok részéről határozott visszautasításban részesült. Nagy Ernő szociáldemokrata megyei párttitkár szólalt fel először a javaslat ellen és indítványozta, hogy azzal előbb pártközi megbeszélésen foglalkozzanak. Rámutatott, hogy „a választások nem tükrözik vissza a nép akaratát" és ezzel igyekezett cáfolni Vócsa parlamentáris demagógiáját. A vitában a kommunista és a szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tagok: Szabó István főispán, Szabóki György, Goldenberg Béla, Erdőhegyi János, Győrök Ferenc és Bondor József egyértelműen és határozottan elutasították az indítványt, a választásokat időszerűtlennek tartották. Álláspontjukat legélesebben Győrök Ferenc