Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

tisztviselőik érdekeik képviseletére, a tisztviselői kar demokratikus szellemű nevelésére, a reakciós és a korrupciós jelenségek elleni harc céljából elhatározták, hogy demokratikus blokkba tömörülnek.

38 Április első napjaiban kezdődött meg a közigazgatás megtisztítására, az úgynevezett ,,B"-listázásra való előkészület. Ez nemcsak a demokratikus kibontakozás és a reakció erői között húzott — elsősorban természetesen ott — választóvonalat, hanem a koalíciós partnerek kapcsolatai szempontjából is erőpróbát jelentett. Helyileg a ,,B"-listázás sokkal inkább a politikai harc, az osztályharc fontos területének nyilvánult, hiszen a személyes érdekeltségek és kapcsolatok az irányítás, az államapparátus valamennyi szféráját átszőtték. Az akciót rengeteg rémhír vezette be. A veszélyeztetett erők mindent elkövettek az intézkedés elhúzására, hatástalanítására, kádereik viszszatartására, vagy átmentésére.

39 A megyei törvényhatósági bizottság 1946. április 11-én rendkívüli ülésén tárgyalta meg a tisztviselők közszolgálatból való eltávolításának kérdését. A javaslatba hozott személyekkel kapcsolatban két kifogás merülhetett fel: vagy reakciós, a régi rendszerhez húzó magatartás, vagy a megbízatásira való alkalmatlanság. Esetenként kényszernyugdíjazást is foganatosítottak. Az előterjesztésiben 231 elbocsátásra tettek javaslatot, a vidéki apparátusból 187, a megyei tisztikarból 44 főre.*

0 A koalíciós pártok és a nemzeti bizottság megállapodása alapján a javaslatot Kiss János megyei szakszervezeti titkár terjesztette be a szakszervezetek nevében. A javaslat vitájában Vócsa Ferenc a Kisgazda Párt nevében követelte, hogy a bizottság határozatában ezt, mint a szakszervezetek javaslatát fogadja el és terjessze a hármas bizottság elé. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem a szakszervezetek szerepét és jelentőségét kívánta hangsúlyozni, hanem a teljes felelősséget akarta formailag és jogilag is a szakszervezetekre hárítani, hiszen a megyei törvényhatósági bizottság nem rendelkezett elegendő erővel arra, hogy szembeszegüljön a dolgozók legjelentősebb tömegszervezetének javaslataival. A felelősség enyhítésére, illetve a javaslat hatékonyságának lehetséges korlátozására, további kibúvók biztosítására követelték a helyi nemzeti bizottságok döntés előtti meghallgatását. A bizottság végül is egyhangúlag fogadta el a következő határozatot: ,,A törvényhatósági bizottság a szabad szakszervezetek által előterjesztett javaslatot egyhangúlag magáévá teszi, azzal a hozzáadással, hogy a bizottság minden vitás esetben döntés előtt hallgassa meg a helyi nemzeti bizottságot. Vitásnak kell tekinteni minden olyan esetet, amikor igazoló bizottsági határozat vagy konkrét adatok az elbocsátást nem teszik feltétlenül indokolttá."1 Május elseje körül a politikai aktivitás minden tekintetben erősödött. A megye dolgozói a munka ünnepére az egység és a szolidaritás jegyében készülődtek. A Fehérvári Hírek május elsején arról emlékezett meg, hogy „már vannak olyan híreink is, hogy sok faluban a Kisgazda Párt dolgozó rétegei is csatlakoznak a munkások tüntetéséhez". Az egységtörekvések erősek voltak, a Kisgazda Párt vezetői is szükségesnek látták, hogy taktikai lépésként csatlakozzanak az ünneplő dolgozókhoz, a munkáspártok vezetőihez. Ilyen megfontolásból foglalt helyet Vócsa a május elsejei ünnepség díszemel-