Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt

gyakorolhatják szavazati jogukat.

62 1835-ben pedig már minden nemes özvegynek, és az atyai hatalom alól emancipált, 'birtokait önállón kezelő hajadonnak szavazati jogot juttatott.

63 A megye 1835. évi nemesi összeírásába bele is került az 5703 szavazatra jogosult közé 707 özvegy és hajadon.

64 Ezzel e megyében oly magasra emelkedett — a vagyonra való tekintet nélkül — a szavazásra jogosult nők száma, mint 1919-ig Magyarországon sehol. Természetesen ők is csak meghatalmazott útján gyakorolhatták jogukat. A harmincas években széles körű mozgalom is indult a nők szavazati jogának megszüntetésére, azon a címen, hogy a meghatalmazások körül nagyon sok a visszaélés, sok hamisított meghatalmazást mutatnak be.

6

'

5 c) A birtok. Bár az elv az volt, hogy a nemes személynek van szavazati joga, ettől sokszor már korán eltértek. Az még nem ellentétes a személyes szavazati joggal, hogy a megyében birtokos, de nem ott lakó nemesek, főurak, prelátus ok szavazhassanak,

66 (bár ezzel kapcsolatos visszaélést Békés megyében láthattunk), hogy a megyében csak bérlőként szereplő, de távol lakó nemes község minden tagjának szavazati jogot adtak. Azonban már 1819-ben világossá vált, hogy egyszerűen a nemesi birtoknak is szavazati jogot adtak. Ez volt az alapja Zalában, Fejérben és Békésben a vagyonos nemes özvegyek és árvák tekintetében alkalmazott gyakorlatnak. De az 1822-^be.n meglehetősen szűkkeblű Vas megye is szavazati jogot biztosít a megyében fekvő kamarai uradalomnak, melynek nevében az uradalmi ügyész szavaz. Somogy megye is felvette a megyei nemesi összeírásba a megyében birtokos piarista rend, vagy ahogy nevezték, az „ájtatos oskolák" rendjét, és a „pesti nevendék papság"-ot, azaz a pesti szemináriumot,

67 holott ezek a kánonjog szerint sem voltak prelátusoknak minősíthetők. A birtok alapján való szavazati jog juttatása nyilván politikai eszköz volt. Többnyire a birtokos nemesség kezében, hogy saját erőit növelje a szegény nemességgel szemben. Bár az is előfordulhatott, mint Békés megyében is, hogy ezzel éppen a szegény nemességet erősítették. d) A papság. Zala megye már az 1819. évi rendelet kihirdetésekor úgy rendelkezett, hogy a megyebeli plébánosokat szavazati jog illesse meg. Ezt azzal indokolták, hogy a papság már korábban, így 1815ben is részt vett a tisztújításon. Ezen az alapon az 1819. évi nemesi összeírásba 110 plébánost is felvettek. Közülük azonban csak 14-en jöttek el a tisztújításra, feltehetőleg azért, mert nyomást gyakoroltak rájuk az egyik alispánjelölt érdekében.

68 Somogy megye viszont megtagadta a nem nemes születésű papoktól a tisztújítási szavazati jogot. A Helytartótanács külön rendeletben

69 utasította a megyét, mire az megengedte a plébánosoknak a szavazást. Viszont elhatározta, hogy ezt a legközelebbi országgyűlésen gravámenként fogja felhozni, ha pedig nem lesz országgyűlés, feliratban kéri a királyt e rendelkezés megváltoztatására. Feltehető, hogy Somogyban elég erős volt a protestantizmus, és katolikus nyomást éreztek a katolikus plébánosok szavazathoz juttatásában. Az 1824. évi tisztújító közgyűlésen 13 plébános és 7 protestáns prédikátor jelenlétét jegyezték fel.

70 Fejér megyében, ahol hangadó elem volt a református birtokos nemes-