Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt

ség, az 1828-as összeírásba 17 református prédikátor neve került be.

71 A legmesszebb Vas megye ment, ahol elvileg minden felszentelt papot megilletett a szavazati jog. így került bele az 1835. évi nemesi összeírásba 147 plébános és káplán. Még olyan faluk is akadtak, ahol egyedül a pap volt választójogosult. De felvettek 46 protestáns lelkészt is.

72 A tisztújító közgyűlésen megjelentek közt azonban sem katolikus, sem protestáns lelkészt nem említettek.

73 Békés megye nemesi összeírásában csak 14 plébánost találunk, de közülük 5-en jelen is voltak a közgyűlésen. Igaz, hogy közülük kettő táblabíró is volt. Két református prédikátor is megjelent, ugyancsak táblabírói rangban.

74 Az, hogy a plébánost 'táblabíróvá nevezték ki, nem jelenti azt, hogy nemesi származású lett volna, mert a bizonyosan jobbágyszármazású Plunder Ferenc hosszú éveken át rendes, az 1840-es években fizetéses polgári táblabíró volt.

75 Révész úgy velli, hogy a katolikus plébánosok szavazati jogát főleg a kancellária kívánta biztosítani, bíziva a klérus aulikus lojalitásában. A magam részéről valószínűbbnek tartom, hogy a papságnak, mint műveltebb elemnek a közreműködésére inkább a középbirtokos nemesség számított. Ezért ismerte el Zala és Vas megye mindjárt a plébánosok szavazati jogát. Vitára ott került sor, ahol a megyében jelentékeny volt a protestáns fölldbirtokosság, mely ebben vallásának veszedelmét is látta. Ezekben a megyékben úgy oldották meg a kérdést, hogy a protestáns vezető lelkészek szavazati jogát is elismerték. e) A nem nemesek. Zala megye már 1819-ben elismerte a vagyonos nemes árvák gyámjainak szavazati jogát abban az esetben is, ha ők maguk nem nemesek.

76 Természetesen ennek kevés gyakorlati jelentősége volt, hiszen csak kivételesen fordulhatott elő, hogy jelentékeny vagyonú nemes árvának nem nemes lett volna a gyámja. Az 1819. évi összeírásba felvett „potiores" árvák száma is minimális. Tudjuk, hogy ugyancsak Zalában 1841-ben a megyegyűlés általában szavazati jogot adott a honoratioiroknak, de e határozatát a Helytartótanács megsemmisítette. 1843-ban a Kossuth irányítását elfogadó liberális párt ismét követelte általában a honoratiorok (mérnök, orvos, tanár, tanító, ügyvéd stb.) részére a szavazati jog megadását, ami ellen a jobbágyszármazású, de a forradalomtól félő Plunder Ferenc mérgesen tiltakozott,

77 teljesen megfeledkezve arról, hogy tulajdonképpen ő maga is, mint plébános, szintén honoratior. 1844-ben a közgyűlés ismét új határozatot hozott ezúttal csak a protestáns lelkészek szavazati joga érdekében, de a Helytartótanács ezt is elutasította.

773 Zalában tehát, úgy látszik, egészen az 1848-as forradalomig nem sikerült a honoratiorokat szavazatihoz juttatni. Vas megye 1835. évi nemesi összeírásába viszont 56 orvost, mérnököt, professzort, tanítót, joggyalkornokot vettek fel. Ezeknek legfeljebb egy töredéke lehetett nemesi születésű. Tanítói állást ugyanis ritkán vállaltak, hoszszú orvostudományi tanulmányokat még ritkábban végeztek ebben az időben nemesek. Itt tehát bizonyos mértékben sikerült a honoratioroknak szavazati jogot biztosítani. Ugyanezt pl. Pest megye is megtette.

78 Ha sikerült is elvileg elérni, nem tudjuk, mennyiben élhettek valóban ezzel a jogukkal. Tanító, tanár jelenlétét az átvizsgált közgyűlési jegyzőkönyvekben nem találtunk feljegyezve. Ha tehát