Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt

Ezzel szemben 1834-ben Zala megyében az első alispán választásakor késhegyig menő küzdelem alakult ki, roppant korteskedéssel, megvesztegetésekkel, etetéssel-itatással,

30 gondosan számolt fejenkénti szavazással. A híres 1843. évi zalai követválasztáson nem is a követek személyéről szavaztak, hansm arról, benne maradjon-e a követutasításban az országgyűlési 'költségekhez a nemességnek hozzájárulásra kötelezése (magyarán a házi adónak nemesekre való kivetése), vagy e helyett a nemesi adómentesség védelmét iktassák-e be. Első ízben 1843. április 3-án szavazott a közgyűlés az utasítást előkészítő bizottság javaslatáról. Fejenkénti szavazásról nem volt szó, de a nemesi adómentességet követelők száma annyira meghaladta a közteherviselést kívánókét, hogy az utasítást megváltoztatták „nem adózunk"-ra. Erről csak azt tudjuk, hogy az egerszegi vásár miatt a döntést másnapra halasztották. Az így módosított utasítás mellett azonban sem Deák, sem más nem vállalta a követséget. Így szeptember 7-én újból szavaztak a követutasításról. Ekkor már fejenkénti szavazás volt, de féltek a pártok összeverekedésétől, és szavazás helyett az elnöklő főispán felbecsülte, hogy a közteherviselést kívánó párt van többségben.

40 Érdekes leírást ad de Gerandó Ágost arról, hogyan folyt le egy ilyen nagy tömegeket felvonultató, mégis közfelkiáltással eszközölt tisztújítás Zala megyében az 1840-es években. Mind a két párt zárt rendben vonult fel este a város környékén kijelölt táborhelyeikre, szekéren. Onnan reggel 7-<kor vonultak zárt rendben a megyeház előtti térre, úgy,hogy a két párt a tér két szélén tömörült, közéjük ulánusok vonultak fel lóháton, teljesen elválasztva egymástól a két pártot. Az adminisztrátor a megyeház ablakából jelentette be a betöltendő tisztségeket. Kerkápolyt egyhangúlag választották első alispánná, a többi tisztségre nézve a két pártnak eltértek a jelöltjei. Ekkor az egyik párt (Gerando szabadelvűnek nevezi) vezetői végigvezették az ellenpárt néhány vezetőjét saját párthíveik sorain, úgy, hogy azok meggyőződtek arról, hogy azok vannak többségben. Ebbe belenyugodtak, így a többségi párt kiáltotta egyhangúlag jelöltjei nevét.0a Az 1827. évi enyhítő rendelet kiadása előtt, Somogy megye 1824. évi tisztújító közgyűlésén az alispántól az utolsó esküdtig minden megyei tisztviselői állásra 4—4 személyt jelölt a főispán. Ezek közül „a voksok többségével választtatott" a tisztviselő, csupán a főadószedőt választották „megegyezett voksokkal". Sajnos, a szavazatok számát nem jegyezték fel, így nem tudjuk, mennyien vettek részt a választáson. A jegyzőkönyv 266 jelenlevő nevét tünteti fel, köztük 15 megyei főtisztviselőt, 69 kisebb tisztviselőt, 5 mágnást, 6 kamarást, 5 kanonokot és apátot, 13 plébánost, 7 protestáns lelkészt, 115 birtokos nemest, 19 uradalmi ügyészt, 11 ügyvédet.

41 Sokkal többen nem is lehettek, mert egy nap alatt végeztek az egész választással, de aznap még más ügyeket is intéztek. Pedig Somogy megyében 1820-ban 1445 nemest írtak össze. Csak 189-ről tüntették fel, hogy taxalista, azaz adót fizető szegény nemes, pedig ilyen nagy számban jóval nagyobb kellett, hogy legyen a parasztnem esek száma. Legtöbbnél