Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt

tal tartassék." E célból a nemességet sürgősen újból össze kellett írni. Ezt a rendeletet Fejér megye közgyűlése megjegyzés nélkül tudomásul vette.

21 Somogy megye az országgyűlés rendelkezéséig ezt a szabályozást ideiglenesen fogadta el, egyben mindjárt bizottságot rendelt a nemesség újbóli összeírására.

25 Baranya megye hasonlóképpen intézkedett, de hangsúlyozta, hogy az intézkedést a törvényekké] megegyezőnek tartja, és köszönetet mondott érte.

23 Vas megye is törvényesnek ismerte el, de óvatosabb volt. Leszögezte, hogy a nemesek összeírása „mostanában meg nem történhet", annak idején gondoljon elvégzésére a főispáni adminisztrátor.

27 Nyilvánvaló azonban, hogy egyes megyék egyszerűen félretették ezt a rendeletet, mert a Helytartótanács 771/1821. sz. rendelete felpanaszolja, hogy az idézett rendélet ellenére számos helyen a tisztviselők választása „öszvekiáltás által történik". Most már egyenesen a főispánokat, illetve adminisztrátorokat teszi felelőssé, hcjy a tisztviselőválasztás „egyedül voksok által, nem pedig felkiáltalak által" történjék. Ha a rendek ezt nem akarnák betartani, a főispán szakítsa félbe a tisztújítást, és a megüresedett állásokat ideiglenes megbízással (surrogatio) maga töltse be.

2S Ez már a nagyon lojális Baranya megyének sem tetszett, és úgy döntött, hogy ha valamely.'k tisztviselőt közakarattal régi hivatalában meg akarják hagyni, vagy ugyancsak közakarattal új hivatalra akarják emelni, ez esetben a voksok egyenkénti összeszedése csak haszontalan időtöltést okozna, tehát szükségtelen. Ha azonban „közönséges megegyezés neun tapasztaltatna", akkor a rendeletet zsinórmértékül fogja alkalmazni.

29 De 1825-ig tisztújítást nem tartott. Fejér megyében a főispán félt az új rend szerinti szavazástól, és 1822-ben az alispán bejelentéséire, mely szerint a tisztújítás ideje elérkezett, felkérte az addigi tisztviselőket, maradjanak meg addigi tisztségükben. Ezt a közgyűlés közfejkiáltással elfogadta, és így a változatlan tisztikar egész 1828-ig hivatalában maradt.

30 Közben a helytartótanács is meggondolta magát, és 1827. szept. 14^én kelt rendeletével (24/236) elfogadta a Baranya megyében vallott, fent ismerte tett értelmezést: isméi megengedte a közfelkiáltással való választást, csupán „ha ebből világosan a többcég ki nem tetszene", akkor kell a voksok összeszámlálását elvégezni.

31 Erre valószínűleg nemcsak a nagyszámú nemesség szavazatainak összeszedésére fordított hosszú idő késztette, (hisz pl. Zala megye 1819. évi tisztújítása három teljes napot vett igénybe), hanem a vármegyék fellépésié is. Nem egyedül Zala megye tekintette ugyanis az 1819. évi rendeletet a nemesi szabadság sérelmének, és 1825-ben az országgyűlési követeinek adott utasításban követelte annak hatályon kívül helyezését.

32 Zala megye közgyűlloe már a 4390/1819. sz. rendelet kihirdetésekor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közfelkiáltással való választás ősi szokás. Fejenkánt való szavazásnak csak akkor van helye, ha a felkiáltá'Jból a választás világosan meg nem állapítható. Ha ezen változtatni akarnak, ezt nem rendelettel, hanem az országgyűlésen alkotott törvénnyel kell elvegezni. Erről már szó is volt az 1811. évi országgyűlésen, de a felső tábla ellenállása miatt nem tudtak törvényt alkotni. Mivel az esi jcjmk sérelmet nem szabad szen-