Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

kellett megszerezni, azaz jogot bérelni folytatásához. A zsidóság számára később is egyik legkedveltebb foglalkozás lett — nagyban is — a pálinka- és ecetfőzés. Fejér megyében ugyan korszakunk végéig nem tudunk róla, hogy a zsidóság nagyobb szeszfőzdét, vagy likőrgyárat alapított volna, márcsak azért sem volt erre módja, mert a földesurak vidéken — még a későbbi időben is — nagyon ragaszkodtak a regale-jogokhoz. De Pesten már egyre-másra kapnak 1840 előtt jogot ilyen nagyobb szeszipari üzem létesítéséhez, és előtte vidéken szerzik meg hozzá a szükséges tapasztalataikat. A bormérés, a sör- és pálinkafőzés bérbe volt adva majdnem minden birtokon, s ezt a zsidóság annál is inkább kedvelte, mivel ez inkább kereskedő, mint ipari tevékenység volt. Különben is a zsidóságnak a sörfőzést illetően Magyarországban már nagy gyakorlata volt. Magyar földön, ahol mindig bőségesen termett bor, a sörfőzés sokáig harmadrendű szerepet játszott, de a zsidóság jöttével mind inkább meghonosodott. Móron láttuk, hogy ebből milyen haszna volt egy nagybérlőnek. A kisebb kocsmák bérlőinek is megvolt a maguk haszna. A zsidó bérlő jobb kocsmáros volt, mint a magyar ember, mert a bérletért pontosabban fizetett és a magyar kocsmáros szívesebben gazdálkodott, — minden kocsma mellett volt bizonyos földterület is, — minthogy vendégeit „kiszolgálta" volna. Ezt az üzleti tevékenységet a zsidóság kezdettől fogva folytatta Magyarországon. Korszakunk végén Fejér megyében nagyon sok faluban zsidó bérlő kezében volt a kocsma és a pálinkaház. A tőkefelhalmozódás mindinkább megnő, mivel — mint láttuk Márkus Salamonnál is, — idővel nemcsak az italokkal foglalkoznak már, hanem göbölyöket hizlalnak, majd kisebb-nagyobb földbérleteket is szereznék. Maga Széchenyi István is felveti a kérdést „Hitel" című munkájában, mint van az, hogy a kocsmák bérlője majdnem mindenütt a jövedelme miatt lassan irigyelt zsidó? Meg kellett állapítania, hogy a zsidó ügyesebb és jobb kereskedő érzéke van; pontosabban fizet és így szívesebben látott bérlő. Csárda-bérletre nem vállalkozott a zsidóság, mert a határokban sok a zsivány, de a csárdások sokszor kétévi bérlettel is tartoznak. Persze a zsidóról is feltételezik, hogy „zagyválja" (vizezi) a bort, de azt is ügyesen, s nem nagy mértékben csinálja, ha megteszi.

68 A zsidóság társadalmilag szintén elnyomva, megtűrtén, de gazdaságilag előnyösebb helyzetben élt, mint a magyar jobbágyság. Sok nehézségek közepette lesz kapitalista szellemiségű, vállalkozó kereskedő, s ipari üzem tulajdonosa. Alkalmas rá, mert nyelveket tud, — a német nyelvet az iskolában anyanyelvként tanulják a héber mellett, — ezért sokszor magasabban áll műveltség dolgában, simulékonyabb is a magyarnál, akit — a függetlenségi harcok miatt — nyakasnak ismernek. Gazdaságilag előnyösebb helyzetben van a városok polgárságánál a XVIII. századtól kezdve. A polgárságot a céhek szabályai sok dologban megkötötték, és így egymás fölé nem emelkedhettek. A zsidóság feszülő ambíciójával, kereskedelmi összeköttetéseivel, — mint áruval ellátó nagykereskedő, mint vevőkörrel rendelkező kiskereskedő — kisebb-nagyobb tőkéjével elindul hódító útjára, amikor a kapuk feltárulnak előtte.