Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

Az első lépést ehhez II. József rendelkezése adja meg, aki megengedi, hogy zsidók, s jobbágyok is lehessenek a céhek tagjai, s a városok is kötelesek előttük megnyitni a kapukat. Székesfehérvár is beenged ékkor, az 1780-as években egy zsidó vendéglőst falai közé.

69 II. József halála után az 1790 91. évi országgyűlés is foglalkozik a zsidóság helyzetével, bizottságot küld ki, hogy készítsen javaslatot a zsidóság polgárjogi elismerésére. A magyar fő- és köznemesség pártolta a bizottság véleményét annál is inkább, mert már eddig is előnyös volt számára a zsidósággal való kapcsolata. De a városok polgársága ellene volt. A pesti kereskedő társaság ezért átírt a székesfehérvári kereskedelmi társulatnak, működjenek együtt, hogy a zsidók ne folytathassanak szabadon kereskedést minden városban.

70 A francia háborúk és a magyar jakobinus mozgalom miatt azonban az országgyűlés már nem tárgyalta a bizottságok javaslatait. De a helytartótanács a háború követelte nagy erőfeszítések miatt is egyre előzékenyebben adja meg a zsidók számára a kereskedelmi és ipari vállalkozásokra az engedélyt. A céhek viszont korlátozni próbálják a zsidóság nagyvállalkozásait. 1805-ben és 1813-ban lerögzítik, hogy zsidó vállalkozó csak zsidó alkalmazottat tarthat, de keresztényt nem.

71 Székesfehérvár ebben az időben megengedi, hogy a zsidók, akik a város vásáraira bejártak, kereskedelmi lerakatokat létesíthessenek. De amikor 1819-ben azt kérték, hogy a vásárok után ott is éjszakázhassanak, a város úgy döntött, hogy a zsidók éjszakára hagyják el a várost.

72 Különösen Pesten létesítenek a zsidók mind többen nagyobb üzemeket, ezért a pesti kereskedelmi kamara a zsidók polgárjogi törekvései ellen mind hevesebb harcot indít. Az 1830. évi országgyűlés alkalmával „Eszmék" . . . címen egy emlékiratot szerkeszt, és ezt megküldi a székesfehérvári kereskedelmi társulatnak is. Ebben kifejti, miért nem tartja kívánatosnak megadni a zsidóknak a polgárjogot és a szabad kereskedelem lehetőségét.

73 Ezekből a vádakból kitűnik — az ellenfél szemével nézve, — a zsidóság eddigi munkamódszere, minden előnye és hibája. Először is megemlíti az irat gyors számbeli növekedésüket. Ebben egyek voltak a korm,ánykö;rökkel, akik minden lehetséges eszközzel meg akarták akadályozni a zsidóság újabb letelepedését. 1803-ban Bécsből indul ki a kezdeményezés a zsidóknak az országba való bevándorlásának megakadályozására. A kancellária a törvényhatóságokat kárhoztatta, hogy nem járnak el kellő elővigyázatossággal a bevándorlás és a letelepedés kérdésében. Utasította a helytartótanácsot, hogy dolgozzon ki olyan javaslatot, amely megakadályozza a bevándorlást, addig is, míg a rendek által kiküldött bizottság a kérdésben állást foglal. Minden további bevándorlást korlátozni kell, minden külföldről jövőnek — útlevélen kívül — letelepedési engedéllyel kell bírni a heytartótanácstól. A zsidó községek legyenek felelősek, hogy nem rejtegetnek külföldről jöttét. Akik 1790 után jöttek be, és a hatóság beleegyezésével telepedtek le, s van rendes keresetük, azoknak az ittlakást továbbra is meg lehet engedni, de a városok nem kötelezhetők erre.

74 A városok nem is adták meg a letelepedési engedélyt, de a földesurak igen. Hiába hirdették ki az erre vonatkozó tilalmi rendeletet. Cziráky Antal gr. az 1798. évi privilégiumlevelében megállapította ugyan — hasonlókép-