Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

őrségi" ügyeket a fő- és alszolgabírák hatáskörébe utalták, s az egyöntetű eljárás kialakítása érdekében szolgabírói tanácskozások tartását rendelték el.

76 A szolgabíróság hatásköre kiterjedt a polgári perekre, az örökösödés körüli eljárásra, kihágási és úrbéri ügyekre.

77 Természetesen a szolgabírák intézték járásuk, illetve kerületük egész általános közigazgatását, ideértve a közbiztonságot, rendészetet, iparfelügyeletet és a katonasággal kapcsolatos polgári ügyeket (sorozás, beszállásolás). Jelentésekben számoltak be működésükről a bizottmánynak. A községi jegyzőket a község választotta, a bizottmány csak' megerősítette azokat. Hivatali visszaélés vagy egyéb alapos panasz esetén azonban a bizottmány volt jogosult elmozdítani helyéről a jegyzőt.

78 Az alispánok és a szolgabírák működési köreinek vizsgálata is mutatta, hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás között szoros kapcsolat állt fenn. A dualizmus rendszerének törekvése azonban a törvényhatóságok hatáskörének korlátozása volt. Ebben nagy lépést jelentett a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztásáról rendelkező 1869: IV. tc. megjelenése, mely kiemelte a törvénykezést a helyhatóságok jogköréből. Fejér megye — annak ellenére, hogy korábban az ellen is tiltakozott, hogy az igazságügyminiszter minden indokolatlan panaszra és folyamodványra felkéri az összes bűnügyi iratokat, s ezzel csorbítja a bírói tekintélyt és függetlenséget

79 — nem csatlakozott azokhoz a megyékhez, melyek feliratot küldtek az országgyűléshez a törvény megváltoztatása tárgyában. Bár a főispán az 1869 októberi közgyűlésen „az ősrégi megyei intézmény lényegének" nagyarányú megváltoztatásáról beszélt, azért elismerte a törvény megalkotásának indokoltságát. Megnyugtatásul közölte, hogy — ugyan a kerületi bírákat már nem a megye választja — az igazságügyminiszter biztosította, hogy a kinevezéseknél figyelembe veszik a megye véleményét. Egyedül az ellen tiltakozott, — s ezt az országgyűlés főrendi tábláján ki is fejtette — hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás összefonódásának feltétlen velejárója a visszaélés, hisz Fejér megyében sosem jelentett problémát a választás.

80 A törvény végrehajtására azonban csak lassan, fokozatosan került sor. 1871. február 8-án az igazságügyminiszter leirata alapján bizottságot neveztek ki az első alispán vezetésével a járásbíróságok körzetének meghatározására. A küldöttség javaslatát, a bizottmány jóváhagyása után, felterjesztették az igazságügyminiszterhez. Indítványozták továbbá, hogy a telekkönyvet ne osszák szét a járásbíróságokhoz, hanem központosított maradjon. Az igazságügyminiszter 1871 augusztusában véglegesen meghatározta az öt járásbíróság székhelyét.

81 A belügyminiszter 1871 végén megerősítette a megyének a központi árvaszék szervezéséről és az árvaügyeknek a törvényszéktől történő átvételéről alkotott szabályrendeletét.

82 Ha az 1867—71 közti időszakot vizsgáljuk a megye életében, nem -lehet említés nélkül elmenni az országgyűlési választások mellett, hiszen részben a képviselőkön keresztül tudott a megye országos fórum előtt hangot adni álllásfoglalásának a felmerülő kérdésekben. Éppen ezért küldött feliratot a bizottmány 1868 áprilisában az