Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

-országgyűlésihez, melyben — más törvényhatóságokihoz csatlakozva kérte az egyes képviselőknek az országos ügyek feletti vitákból és szavazásból tapasztalt mellőzésének, kimaradásának megszüntetését.

83 A megyei bizottmány 1869 januári közgyűlésén kisebb vita után elhatározta az 1848^ban kialakított választókerületek változatlan fenntartását, és megválasztották az első alispán elnöklete alatt álló központi választmányt. A megyében lakó főrendiházi tagokat a belügyminiszter rendeletére összeírták. A választásokat március 16-án •— az 1848: V. tc. rendelkezései szerint — bonyolították le. A sárkeresztúri kerület képviselője Madarász József, a bodajkié ifj. Szőgyény László, a rácalmásié gróf Zichy Nándor, a váli kerületé pedig Salamon Lajos lett. A csákvári kerület a márciusi választás alkalmával Madarász Józsefet választotta, de ő lemondott, s a csákváriak az ellenjelölttel szemben fiát, Madarász Jenőt június 9-én, szótöbbséggel választották meg. A lebonyolítás során történtek kisebb összeütközések, melyeket vagy sikerült helyben elintézni, vagy törvényszéki eljárásra került sor.

84 A másodalispán a büntetőtörvényszék 1869. évi működéséről szóló jelentésében meg is említette, hogy az elítéltek között azért a legnagyobb a súlyos testi sértést elkövetők száma, mert a választásoknál több véres verekedés történt.

85 A főispán fel is szólította a bizottmányi tagokat, hassanak oda, hogy a választás alatt keletkezett „ingerült mozgalmak" megszűnjenek, és a párttusa a magánélet viszonyait ne fertőzze.

86 A bizottmánynak és a megye lakóinak a kiegyezéssel és a központi intézkedésekkel kapcsolatos állásfoglalásai eltérőek voltak. Ezért a kettőt feltétlenül külön kell választani, hisz a bizottmány működését „a körülményekkel megalkudni tudó mérséklet és bölcsesség" jellemezte,

87 s a főispán, Szőgyény Marich László politikai beállítottsága a bizottmány minden megnyilvánulására rányomta bélyegét. Nem csatlakozott azokhoz a megyékhez, melyek fájdalmukat fejezték ki a kiegyezésnek „áldozatul esett" alkotmányos jogokért, és elzárkózott egyik bizottmányi tagjának azon javaslata elől is, hogy bizalmatlanságot szavazzanak a minisztériumnak a hevesi bizottmányi gyűlés felfüggesztése miatt.

88 A főispán mindig elismeréssel nyilatkozott az országgyűlés, a kormány munkájáról, és értékelte azt az ipari és kereskedelmi fellendülést, ami a kiegyezéssel kezdetét vette. Szőgyény Marichnak ezzel a nyilatkozatával, mint a kormány képviselőjének állásfoglalásával szemben bírálat a bizottmányi közgyűlésen nem hangzott el. A főispán igyekezett a megye pártoló támogatását biztosítani, s legalább a törvény tiszteletén alapuló engedelmességet kívánta meg azoktól is, akik a kormányt és a törvényhozást „mulasztásokkal, jogfeladásokkal vádolták".

89 Természetesen, nem szabad itt a főispán részéről semmiféle kényszerre gondolnunk, hisz a bizottmány többsége és a tisztikar vagy hasonló politikai álláspontot képviselt, vagy belenyugodott az elért eredményekbe, s azt igyekezett a maga javára fordítani. Mindössze Madarász József próbált rést törni ezen az egységesnek mondható fellépésen, s ezért 1870-<ben — egy országgyűlési interpellációja kapcsán — összeütközésbe is került a bizottmánnyal.

00 1868-ban