Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

alakult bizottság ezekben a legfontosabbnak ítélt kérdésekben 12 pontos javaslatot dolgozott ki, melyet a bizottmány már az 1867. június 3-i közgyűlésén el is fogadott. 1. Azokat az ügyeket, melyek tanácskozást nem igényeltek, illetve gyors elintézésük vált szükségessé, — a közgyűlésnek való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett — az elnök — alispán — intézkedési körébe utalták. A fontos, de sürgős feladatok megoldása az állandó választmányokra hárult, amelyeknek eljárásukról — helybenhagyás végett — jelenteni kellett a közgyűlésnek. „Azon ügyek végtére, melyek a két előbbi sorozatba nem esnek, a bizottmányi közgyűlések által, a szokott módon intézendők el." A gyakorlati meggondolásokból kiinduló és helyeselhető szempontokat tartalmazó szabályozás itt hiányosnak mutatkozik. Nem ad ugyanis határozott támpontot arra, hogy milyen természetű és fontosságú ügyeket kell kizárólag a bizottmánynak tárgyalnia. A gyakorlat azt látszik bizonyítani, hogy nagyon sokszor jelentéktelen kérdések — talán éppen mert várhattak — kerültek a közgyűlés elé. 2. Az ügyvitel központja az alispáni hivatal volt, innen kerültek az ügyek — a fent említett rendszer szerint — az intézkedés helyére. 3. Elhatározták negyedévenkénti számonkérő közgyűlések tartását, ahol a járási tisztviselők jelentéseit kívánták tárgyalni. 4. A tisztviselők létszámával kapcsolatos módosításokhoz a kormány engedélyére volt szükség. 5. A közbátorsági személyzet számát növelték, s három egyenlő hatáskörű bátorsági biztos alkalmazásáról határoztak. A közbiztonság feletti felügyeletet a másodalispán kötelességévé tették. 6. A bizottmány hat szakválasztmányt állított fel: húsárszabási, közegészségi, gazdálkodási, közlekedési, kórházi és közgazdászati választmányt. Állandó jelleggel működött a később megalakult jogi választmány is. 7. Az árvaügyek intézését továbbra is a polgári törvényszék egyik teendőjeként tartották fenn, de az árvaszámadások átvizsgálását a törvényszéktől a számvevőszék hatáskörébe utalták. 8. Döntés született a megyei pénztár ügyében is. 9. A megyei főjegyző közvetlen felügyelete alatt hagyták a megyei levéltárt. 10. A különféle irodai díjakat, egy erre a célra létrehozott albizottmány állapította meg. 11. A közigazgatás gyorsasága és pontossága érdekében elrendelték, hogy a járási tisztviselők lehetőleg járásuk területén lakjanak, ha pedig erre nincs mód, akkor hetenként a járás valamelyik helyén előre meghatározott és közzétett panasznapot tartsanak. 12. Ezen a közgyűlésen határozták el, hogy a megválasztott kilenc polgári törvényszéki tanácsos közül egyet a telektörvényszékhez irányítanak, ahol addig csak két tanácsos dolgozott.