Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

Az itt született határozatoknak a bizottmány egész működése során — ha csak törvényi rendezésre sor nem került — igyekezett érvényt szerezni.

63 Az 1867 áprilisi közgyűlésen a már korábban megalakult ínségügyi központi bizottmányt megerősítették. A belügyminiszter júliusban leiratot intézett a megyéhez, mely szerint a bizottságot meg lehetett volna szüntetni, és az általa intézett ügyeket a köztörvényhatóságnak átvenni. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonban ez nem történt meg, s a bizottság továbbra is működött.

64 A megyei bizottmány tagjaiból alakult állandó és ideiglenes választmányok előkészítési és véleményezési szerepe állandóan nőtt. Ez érthető is, hisz sokkal rugalmasabbak voltak, mint a nagylétszámú bizottmány, amely általában módosítás nélkül fogadta el a bizottságok álláspontját, javaslatát, s rá már csak a határozattá emelés feladata hárult. így minden évben a gazdálkodási választmány készítette el a következő év megyei költségvetési tervezetét. Az első, az 1868. évre készített, azonnal probléma elé állította a választmányt. Nem tudott dönteni, hogy az 186l-es alkotmányosság vagy a provizórium idején hatályban levő költségvetés alapján dolgozza azt ki, s így kettőt készített. A bizottmány a 6l-es alapon készültet fogadta el, és egyben politikai állásfoglalásának is hangot adott azzal, hogy kijelentette: a jelen alkotmány csakis 1861 folytatásának tekinthető. A költségvetést a belügyminiszterhez kellett jóváhagyás végett felterjeszteni.

65 A közgazdászat! választmány a takarékmagtárak, népbankok és más rokonegyesületek, intézetek felügyeletére jött létre. Működése során kidolgozta a megyei szolgaszemélyzet nyugdíjazásához szükséges alapszabály-tervezetet, a megyei gazdasági egylettel egyetértőleg pedig, a munkaszerződések megkötésére vonatkozó javaslatot. Indítványa alapján a bizottmány feliratot intézett az országgyűléshez a cselédrendszabályok mielőbbi törvényes rendezése tárgyában.

66 A közlekedési választmány elsősorban az utak kialakítása, rendezése és az ezzel kapcsolatos közmunkák terén segítette a bizottmány munkáját.

67 1868-ra a zugirászat úgy elterjedt a megyében, hogy ellenintézkedés vált szükségessé. Törvényi rendezés hiányában — bár törvényhozási feladat lett volna — a jogi választmány kidolgozott egy tervezetet a zugirászat meggátolása tárgyában, melyet az igazságügyminiszter jóváhagyott. A szabályzat a beadványok írására jogosítottakat három csoportba sorolta. Az első csoportot azok az arra képesített személyek alkották, akik saját ügyükben bármilyen folyamodványt készíthettek. A másodikba a községi jegyzők tartoztak, akik a község lakóinak általában minden olyan ügyében szerkeszthettek beadványt, mely mint jogi kérdés peres eljárást nem vont maga után. A harmadik csoportot alkották — minden korlátozás nélkül — az ügyvédek. A hatósági személyeket minden ,,ügyködéstől" eltiltották. Míg országosan csak az 1874: XXXIV. tc. rendelkezett a zugirászokkal szemben alkalmazható szankcióról, addig ez a szabályzat — már 1868-ban — büntetőeljárás indítását helyezte kilátásba az elkövetőkkel szemben/

8