Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

A most kiegészített testület, az 1867-es bizottmány a középbirokosok, dzsentrik, vagyonos rétegek érdekképviseleti szerve lett. A falvakat, pusztákat többnyire uradalmi felügyelők, tiszttartók, papok, községi bírák, jegyzők és egész kis számban telkes gazdák képviselték. Ettől a bizottmánytól 1848 nemcsak időben, hanem követeléseiben, hangulatában is elég távol állt. Amikor egy szabadbattyáni lakos arra hivatkozott, hogy 1848-ban bizottmányi tag volt, s ezért most is annak érzi magát, ellene foglaltak állást.

56 Az 1867. április 10-én kelt minisztériumi ,,intézvény" csak nagyon általánosan határozta meg a „törvényhatóságoknak a felelős kormányhozi viszonyát". Csak a megyei és országos önkormányzat összhangjának, s az érdekek feletti őrködés elhatárolásának fontosságát hangsúlyozta.

57 Így jogos volt az az igény, amellyel több megye bizottmánya — a Fejér megyei is — az országgyűléshez fordult, hogy a megfelelő viszony kialakítása érdekében a municipiumok és a parlamentáris kormány közti kapcsolatot részletesen határozzák meg.

58 A tisztválasztó közgyűlésre 1867. április 27-én került sor. Lemondott az 1865-ös kinevezett tisztikar, majd az 1860-ban választott tisztviselők nevében Salamon Lajos, volt első alispán. Az egész választást egyetértés jellemezte. Az általában szereplő 3—3 jelölt közül közfelkiáltással választottak meg 53 megyei tisztviselőt. A megyei hivatalokba kinevezettek száma pedig 64 volt. Az idők változását igen jól szemlélteti az a tény, hogy az 1848-ban és 1861-ben hivatalt viseltek közül alig kerültek néhányan funkcióba. A tisztikar pozícióit kis- és középbirtokosok szerezték meg. Az első alispán Horváth László, a másodalispán Kenessey Kálmán, a főjegyző Fekete János lett.

59 Később Horváth és Kenessey országos hivatali pozícióbakerült. Így 1868. július 6-án másodalispánná Szűcs Adolf, volt törvényszéki alelnököt választották meg. 1869. június 14-én — Horváth távozásakor — pedig Szűcs került az első alispáni székbe, s a másodalispán Zuber József, volt főszolgabíró lett.

60 Az 1861-ben és 1865-től a tisztújításig kinevezett tiszteletbeli tisztviselőket nem volt elég általánosságban megerősíteni, hanem név szerint nevezték ki őket. Jegyzőkönyvileg rögzítették, hogy hivatalos teendőket csak a bizottmány vagy a szolgabírák megbízása alapján teljesíthetnek.

61 A bizottmány közgyűlései nyilvánosak voltak, azokon elvileg bárki részt vehetett. A rendes üléseket 1867-ben havonta tartották, 1868-tól azonban csak negyedévente. így egyre gyakoribbak lettek a gyorsabb intézkedést igénylő, aktuális kérdéseket tárgyaló rendkívüli közgyűlések, melyeket általában az alispán vezetett. A tisztviselőknek kötelezővé tették a megjelenést.

61 1868 áprilisában a főispán így nyilatkozott: „Dicső megyei rendszerünknek világszerte bámult és méltán irigylett életképességét semmi sem tanúsítja inkább, mint azon élénk részvét és érdekeltség, mellyel a megyei közügyeknek intézésére törvényesen hivatott gyülekezetekben a megyének tagjai, gyakran saját magánérdekeiknek háttérbe szorításával is, részt venni szeretnek."

62 Szőgyény Marich László igyekezett a megye közigazgatását minél előbb rendes kerékvágásba terelni, a tisztázatlan kérdéseket, hatásköri, ügykezelési problémákat rendezni. Az ő indítványára meg-