Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

feleket feljogosították, hogy a folyamatban levő ügyük kiadását a Bach-rendszerből fennmaradt törvényszéktől követeljék. A felirat jelezte a megye szembehelyezkedését az 1848-as törvények ellenére felállított tárnoki hivatallal szemben. A javaslatot a bizottmány elfogadta. A főispán az igazságszolgáltatással kapcsolatos teendőket az országbírói értekezlettől kívánta függővé tenni. A bizottmány ragaszkodása miatt azonban módosította álláspontját, és a törvényszékek — végleges megalakulásáig — számos napidíjas tagból való felállítását indítványozta. A bizottmány elfogadta a főispán javaslatát, s három „kebelbéli osztály" életrehívásáról döntött. Az első a polgári és úrbéri törvényszék volt az első alispán elnöklete alatt, a második a fenyítő törvényszék a másodalispán elnökletével, a harmadik az árvaügyi és csődtörvényszék, melynek élére külön elnököt választottak. A táblabírói feladatokat a bizottmány azon tagjai látták el, akik régebben is ilyen tevékenységet fejtettek ki. Az ügykezelés könnyítésére a későbbiekben mindegyik törvényszéknél két-két tagot állandósítottak.

15 Madarász József indítványára a márciusi közgyűlésen létrehoztak egy választmányt, melynek feladatául tűzték ki a testi büntetések alkalmazásának ideiglenes szabályozását, míg a büntető eljárás szabályai életbe nem lépnek. A kidolgozott elvek részletesek voltak, s igen értékes vonásuk, hogy megfelelő differenciálást tettek lehetővé.

16 A bizottmánynak az igazságszolgáltatással és a büntetésvégrehajtással kapcsolatos említett intézkedései működésének egyik igen pozitív megnyilvánulását jelentik. Mélyrehatóan és gyorsan igyekezett a felmerülő igényeknek megfelelő megoldást találni. Itt kell megemlíteni azt a tervezetet is, melyet a Bach-rendszerből örökölt telekkönyvi intézménynek a fennálló viszonyokhoz való alkalmazására kidolgoztak. A 60—61-es bizottmány működése idején két kisgyűlést tartottak, tehát a régi nemesi vármegyének ezt a szervét is a jogfolytonosság alapján működésbe kívánták hozni. A másodalispán elnöklete alatt összeült 15 tagú kisgyűlés kisebb jelentőségű és általános megyepolitikai kérdésekkel foglalkozott. A bizottmány tevékensége során egyre többször került ellentétbe a központi rendelkezésekkel. Császári leirat, főkancellár! felhívás figyelmeztette az októberi diploma betartására. Nagy ellenállást váltott ki az adószedés kérdése is. A hercegprímás kérésére, a főkancellár fenyegetésére a bizottmány válaszként kijelentette, hogy a törvénytelen adók behajtásához segédkezet nem nyújt. Mikor májusban a helytartótanács leiratában közölte, hogy az adóbehajtást közvetlenül a cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóságokra bízzák, s szükség esetén a karhatalmat is igénybe veszik, a felháborodás még magasabbra csapott, hisz az országgyűlés ekkor már együtt ült (ápr. 6-tól), és a kérdésben az lett volna jogosult eljárni. Kimondták, hogy hazaárulónak bélyegzik azt, aki bármi támogatást is ad, vagy a lefoglalt tárgyakat árverésen megveszi. Akik azonban ezt a szigorú határozatot javasolták, adóikat már befizették.