Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

vetek utasítására vonatkozó — javaslatok elől pedig azzal zárkózott el, hogy nem kíván ellentétbe kerülni az 1848-as törvény népképviseletet parancsoló elveivel, mert ha nem a bizottmány választja a képviselőket, akkor nem is utasíthatja őket. A választásra március 21-én került sor. A váli kerületben Salamon Lajost, a bodajkiban gróf Zichy Jenő szolgabírót közfelkiáltással, a csákváriban Sárközy Kázmért, a rácalmásiban Fiáth Istvánt, a sárkeresztúriban Madarász Józsefet szótöbbséggel választották meg.

13 A konzervatívok, látva a lakosság Teleki-barát (49-es) álláspontját, a 48-asok mögött sorakoztak fel. Csákváron Sárközyt választották meg, holott a nép Madarász Lászlóhoz ragaszkodott. Madarász Józseffel szemben is állítottak ellenjelöltet, de ennek megválasztása nem sikerült. Székesfehérváron is a Határozati Párt politikusa Detrich Zsigmond lett a győztes. Gróf Zichy Nándor, aki Salamon képviselővé való megválasztása után került az első alispáni székbe, hiába javasolta a későbbiekben is a bizottmány ülésén, hogy szavazzanak bizalmat Deáknak, javaslata ellenállásra talált. A magasabb egyházi személyek és a nagybirtokos arisztokrácia kivételével szinte minden politikával foglalkozó Telekiben látta vezérét. Drezdai elfogatása nem csak a népből, de a két törvényhatóságból is tiltakozást váltott ki, halála pedig egy hónapig tartó gyászba borította a várost és megyét. A református és ráctemplomban lefolyt szertartások szinte tüntetés jellegűek voltak. A katolikus templomban azonban igen röviden emlékeztek meg Telekiről, s ez a tömegek felháborodását vonta maga után. A tisztviselőiknek őrt kellett állni a püspöki palotánál, hogy azt megmentsék a nép haragjától.

14 Már az első közgyűlésen meghatározták, hogy a közpolitikai ügyek általában a bizottmány intézkedési körébe tartoznak, a közcsend, rend és más gyors reagálást igénylő közigazgatást érintő feladatokat pedig a főispán vagy a két alispán intézze. A bizottmány működését állandó és szükség esetén felállított bizottságok segítették. Állandó jellegű volt a választási feladatokat ellátó központi bizottmány és a megyei háztartás folytonos ellenőrzéséről gondoskodó gazdasági választmány. Négy bizottságot hoztak létre — a megye területét felosztva — azzal a feladattal, hogy a hivatalos iratokat, bútorokat átvegyék a volt császári és királyi hivataloktól. Bizottság alakult a pénzalap előállítására és a költségvetés kimunkálására. A bizottmány által létrehozott bizottság dolgozta ki azt a felirati javaslatot is, amely az igazságszolgáltatás rendjére vonatkozott. Ebben kifejtették, hogy szükségesnek tartják az 1848: XI. tc. 3. és 5. § értelmében álandó megyei törvényszék felállítását az igazságszolgáltatás, az árvaügyek és a telekkönyvi ügyek intézésére. Az úrbéri peres ügyek tárgyalása az országgyűlés rendelkezéséig függőben maradt, holott ezek ugyancsak tetemesen felszaporodtak. A még fennálló Bach-korban szervezett törvényszékektől végrehajtás végett a megyébe küldött határozatokat a megyei törvényszék csak előzetes vizsgálat után küldhette a szolgabírákhoz. Javasolták, hogy a szolgabírák hozzanak létre községenként egy bizottmányt, amely ezentúl az árvák ügyeivel — főként vagyonukkal — foglalkozik. A perlekedő