Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

birtokos osztályra erőszakolt abszolutizmus rendjével szemben. A tömegek közönyösek maradtak az események során, mert látták, hogy az alkotmányos küzdelmek eredményeként csak a birtokos osztály képviselői jutottak vezetéshez a megyében, akik legfeljebb az értelmiséget és a legvagyonosabb polgárokat vették figyelembe. Az Ausztria-ellenesség volt az a terület, amelyben a bizottmány tevékenysége és a nép érdekei találkoztak. A bizottmány több ízben felhívta a lakosságot az adózás és az újoncozás megtagadására, melynek megajánlása az országgyűlés hatáskörébe tartozott.

9 2. Az 1860—61-es bizottmány működése, intézkedései Az 1848: XVI. tc. értelmében a megyei bizottmány a főispán, illetve az alispán elnöklete alatt rendszeresen havonta ült össze, szükség esetén azonban rendkívüli ülést is tartott. Hatáskörébe tartozott minden olyan ügy, mely általában a közgyűlést megillette. Érintkezésben állt a központi szervekkel, s rendelkezett a megye tisztviselőivel. A megyei közigazgatás megszervezésének első és legfontosabb feladata a tisztikar megalakítása volt. 1861. december 19-én a bizottmány tagjai közfelkiáltással megválasztották első alispánnak Salamon Lajost, másodalispánnak Boross Mihályt, főjegyzőnek Fekete Jánost,

10 az aljegyzőket, tiszteletbeli főjegyzőket, fő- és alszolgabírákat és más tisztségviselőket. Az irodatiszteket, Írnokokat a főispán az alispánokkal egyetértésben nevezte ki. A tisztikar, megválasztása után letette az esküt. A fő- és alszolgábírák feladatául tűzték ki, hogy még az év folyamán a községeikben új elöljárókat és bírót válasszanak, s hívják fel a lakosságot, hogy a visszaélések elkerülése érdekében csak a megye törvényesen megválasztott tisztviselőinek engedelmeskedjenek (a másként cselekvőket a megyei ügyészi hivatal által perbefogják). A községi jegyzők újraválasztására vonatkozó indítványt a bizottmány úgy fogadta el, hogy az elmozdításra csak alapos panasz esetén kerüljön sor. Igen kevés község élt ezzel a lehetőséggel.

11 A bizottmány kimondta, hogy a községek a bírót évente választhatják, a jegyzők további választásának rendjét viszont az országgyűlés jogosult meghatározni. A tisztviselők fizetésének és az egyéb kiadásoknak a fedezésére — a költségvetés elfogadása után — ideiglenes adót vetettek ki, amit tulajdonképpen előlegnek szántak és a későbbiekben az országgyűlés által meghatározott adóba kívántak betudni.

12 A főkancellári és tárnokmesteri figyelmeztető leiratokkal szemben a januári közgyűlésen ünnepélyesen kifejezték, hogy az országgyűlésen és a képviselőválasztásnál csak az 1848-as törvények alkalmazását ismerik el. Az 1848: V. tc. 7. §. szerint kialakított öt választókerületet és a választási helyeket változatlanul meghagyták. A választási ügyek intézésére, a lebonyolítás előkészítésére létrehozták Boross másodaispán elnöklete alatt a központi bizottmányt.

12 A helytartótanács márciusban rendszabályt adott ki a képviselők választására vonatkozóan. Ezt a megye félretette, és ismét kifejtette ragaszkodását az 1848: V. tc.-hez. A más megyéktől érkező — a kö-