Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

dott a bizottmányt létrehozó közgyűlés a következő év januárjára. Fejér megyében viszont 1860. december 17-én megtarthatták az első megyegyűlést. A bizottmányi tagok közül a konzervatív, a megbékélést hirdető nagybirtokosok egy része és a katolikus egyház (Farkas Imre püspök nagy segítséget nyújtott a főispánnak az újjászervezésben) sorakozott fel Cziráky mellett. A 48-asok táborát a középbirtokosok és a 48-as tisztikar képezte, akik nélkül — ezt a főispán is tudta — az újjászervezés lehetetlen lett volna. Ezzel összefonódva jelentkezett a baloldali, 49-es politikai szellemet képviselő Madarász József és kis csoportja, mely a fiatalabb nemzedék — főként honorácior — elemeiből tevődött össze. Éles elkülönülés azonban nem tapasztalható ekkor, mert a 48-as törvények megtartása — ha egyeseknél csak látszat is — egységes követelésként jelentkezett. Cziráky János főispán székfoglaló beszédében kifejtette, htegy konzervatív és királypárti elveivel összeegyeztethetőnek tartja az „utolsó törvényes sikerrel berekesztett hongyűlésünkön elméleti bölcsességgel alkotott törvények szellemét", s buzgólkodni fog azok megtartásán.

7 A hozzászólók, Salamon Lajos és Madarász József — egykori 48-as bizottmányi tagok — az alkotmányos élet biztosítékának a 48-as törvények érvényrejuttatását tekintették. A közgyűlésen gróf Batthyány István javaslatára az 1848-as bizottmány jelenlevő tagjai lemondtak, és az 1848: XVI. tc. értelmében községenként megválasztották az új bizottmány tagjait. A megyében élő első bizottmány képviselőit többségükben újra megválasztották. Most, a közel 680 tagot számláló bizottmány társadalmi összetételében a középbirtokosok javára tolódott el. Míg 1848-ban a nemesi középbirtokosok 45,5 %-os, a főnemesek 3,5 %-os, az egyházi emberek 5 %-os, a városi és falusi tisztviselők (jegyzők) 25 %-os, a falusi bírák (telkes gazdák) 21 %-os képviseletet nyertek, addig 1860-ban a középbirtokos réteg 75 %-ot, a nagybirtokosok 5 %-ot, az egyházi emberek 9 %-ot, a falusi és városi tisztviselők 2 %-ot, a falusi bírák, telkes gazdák 6 %-ot, az uradalmi tisztek 2 %-ot, a kézművesek, kereskedők, vendéglősök 1 %-ot értek el. A mindössze nyolc, az 1848-as küzdelmekben is résztvevő nagybirtokos (Polgáraiból gróf Batthyány László és István, Szabadbatytyánból Batthyány Imre, Perkátáról gróf Győry László, Nagylángról gróf Zichy János és Aladár, Sárosdról gróf Eszterházy László, Pátkáról gróf Festetich Géza) mellett egyre több — még huszonnyolc —, a kor szellemét a maguk számára már megfelelőbbnek tartó nagybirtokos lépett a megye politikai életének színterére. A főispán által meghirdetett elv, mely szerint „már nem az egyes osztályokból, de a hon minden lakosaiból" szervezik meg a megyei bizottmányokat, természetes, hogy puszta szó maradt.

8 A lakosság többségének nincs megyei képviselete, azok éppúgy kívül rekedtek az alkotmány sáncain, mint 1848-ban vagy annak előtte. Az igazi „negyvennyolcasság" ekkor a nemzeti függetlenséget és a népi erőkre való fokozottabb támaszkodást, a népképviselet megvalósítását, a demokratizmus szélesítését jelentette volna. Az 1848-ra való állandó hivatkozás ekkor inkább már csak dac volt a magyar