Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A tőkés viszonyok kialakulásának és fejlődésének néhány kérdése Fejér megyében

pülések, amelyek e vidék gazdasági alcentrumai: Mór, Csákvár, Bodajk és Isztimér mezővárosok. Ezek között terül el még 21 falu és 30 major.

27 A 19. sz. közepén itt összpontosult a megye erdőállományának 67 %-a. Természeti kincsei közé tartozik még a barnaszén: (Mór, Pusztavám és Balinka)

28 és a 20. sz. első harmadában feltárt 'bauxit: (Iszkaszentgyörgy, Gánt).

29

, A borvidéket a Váli völgy, a Velencei hegység s a Dunamellék löszös parti részei alkotják. A megye szőlőterületéből 14 502 magyar hold, azaz kétharmada van itt. E részben ugyancsak négy mezőváros: Bicske, Vál, Lovasberény, Érd 'található, de e vidéken fekszik Székesfehérvár szabad királyi város Is.

80 A borvidéken a favidék településeinek megfelelő sűrűségben helyezkedik el a további 85 falu és major.

31 A megye területének kétharmadát a gabonavidék alkotja. Az üzemágak közül a szántóföld, a legelő és a rét foglalja el a terület döntő részét. Erdő itt kevés van, az is ültetett, szőlőkultúrája pedig lényegtelen. Talaj adottsága egészen kiváló: majdnem 90 %-át a bőven termő humusz borítja, míg a fennmaradó 10 % sárréti iszapos öntéses talaj.

32 A gabonavidéken 9 mezővárosi település van: Seregélyes, Sárosd, Martonvásár, Sárbogárd, Adony, Cece, Dunapentele, Ercsi és Kálóz, továbbá 22 falu és 177 major.

33 E vidéken két hatalmas latifundium terül el, amelyek másfélszáz éven át szinte kizárólagos urai is e tájnak. Egyik a zirci apátság előszállási uradalma, amely 34 ezer kat. hold körüli, a másik: a Zichyek lángi uradalma, amely a Sárvíz vidékén levő birtoktestet és Adonyt foglalta magába. A mezőgazdasági kultúrák viszonylagosan kedvezőbb fejlődését e területen lehetővé tette a már említett kedvező talaj adottságra alapozott és korszerűen kialakított uradalmi szervezet is. A modern gazdaságszervezetnek éppen a gabonavidék lett — országos viszonylatban is — a megteremtője, s a 19. sz. közepén már az itteni gazdaságok a modern üzemvitelt, tapasztalatok alapján tudták kiépíteni vagy továbbfejleszteni.

3

^ A 18. sz. végén Ercsiben Lilien báró tőkés üzemszervezést hajtott végre: 1795-ben meghonoisította a váltógazdaságot azzal, hogy uradalmát 7 gazdasági egységre osztotta. A központokban cselédlakásokat, magtárakat és az állattenyésztés számára istállókat, szérűket, pajtákat építtetett. A nagybirtokosok előtt eddig ismeretlen takarmányfajtákat termesztett. Meghonosította és táblákban termelte a napraforgót és a burgonyát. Végrehajtotta az úrbéri elkülönözést, s a jobbágy munkaerő pótlására szakmánymunkásokat alkalmazott. Tökéletesítette az uradalom gazdasági felszerelését: vasekéket, vasboronákat, sorvető gépeket szerzett be, s nem csoda, hogy az ercsi uradalomban a terméseredmények gyorsan növekedtek. A nagybirtokosok „Kis-Bánát"-nak nevezték el Lilien báró uradalmát. A 19. sz. első harmadában hasonló törekvéseket találunk néhány Ercsit környékező gazdaságban. Igaz, hogy ezeket tőkeszegénységük meggátolta abban, hogy komplex modernizálást hajtsanak végre, s így csak a gazdaság egy-egy ágában tapasztalható fellendülés. Például a martonvásári Brunszvik uradalomban 1820 után virágzott fel a juhtenyésztés, Alcsúton a főhercegi uradalomban 1825—1870 között •hajtották végre a tőkés üzemvitel megteremtéséhez az átszervezést.