Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Források - Tanka János: Szánthó Gábor abai református segédlelkész feljegyzései az 1848 – 49-es évekről

vezérei el vannak fogva. így máj. 4-én Grátz, majd Markburg Cilii stb. 10-én Laibachba. Itt a várudvarra beállíttattunk, a minket kísért oláh szász tiszt a várparancsnok előtt a földalatti börtönökre mutogatott, de az magyarul mondta: Urak, fel az emeleti szobákba. Ott három nagy szoba nyoszolyákkal el volt látva számunkra. Másnap a várparancsnok — úgy tudom, Dém ezredes — megjelent egy orvossal, mondván magyarul: — Urak, ha valakinek egészségi változása volna, itt az orvos úr, jelentse neki. — A bajtársak meg voltak lépetve, én válaszoltam: Tudtomra közöttünk nincsen beteges, de az éjjeli szállások s úti por miatt szükségünk volna fürdeni, ha megengedtetnék, hogy fürdeni lemenjünk a folyóra. -— Azt nem tehetem, válaszolá, hanem rendeltetek ide a mellékhelyiségbe fürdőkádakat, a katonák pedig hordanak és melegítenek vizet. — Lettek kádak, fürödhettünk. Élelmezésünkre a honorátiorok kaptunk naponként 40 krajcárt, s éppen ennyiért adott a helybeli vendéglős ebédet. A többi a mi dolgunk volt. A grófok, akik átellenben voltak szállásolva, a jelentkezőket pénzzel segítették, a polgártársak pedig csak 10 krajcárt és fél kenyérke napi élelmet kaptak, és főztek maguk. A grófok járattak hírlapot is, mi is hozzájutottunk. így voltunk ott júl. 23-ig, akkor visszaszállítottak bennünket Bécsen keresztül Pozsonyba. Ott voltunk talán egy hónapig, mikor a magyar őrsereg Komáromból kitört, minket éjjel vaspályán Olmützbe szállítottak. Itt a felügyelő tisztek a vendéglőst hívatták, jelenlétünkben kérdezek, hogy mi áron ad nekünk ebédet. A vendéglős oly csekély árat mondott, hogy csak talán azt nem akarta mondani, hogy ingyen, szívességből. A tisztek összenéztek, mintha mondták volna: ez a vendéglős is rebellis. Meghagyták neki, hogy adagonként adjon, majd a katonák elhozzák. De így is igen emberségesen szolgált még reggeli kávéval is. Olmützből a világosi fegyverletétel után visszaszállítottak szinte vaspályán Pozsonyig, kemény fapados üléseken, nem úgy mint előbb finom ülésű cupókban. Pozsonytól a Dunán, gőzösön Győrig, innen Komárom felé a várőrség miatt nem mertek, hanem tengelyen Mór felé, Székesfehérvár felé szállítottak. Abán Fiáth György aranykulcsos méltóságos úr, volt cs. k. kapitány annak a báró Fiáth Ferencnek nagybátyja, megtudván, hogy mikor szállítanak engemet Székesfehérvárra, értesítette szüleimet, hogy ha ott látni akarnak, rendelkezésükre adja fogatát. El is jött jó anyám, de akkorra már tovább szállítottak. Beszállásoltak Budapestre az Újépületbe — Neugebaude —-, azután Fiáth György egy levelet írt, azt átadta az anyámnak, hogy vigye el azt az újépületbeni auditorhoz, aki őt tisztelettel fogadta, s neki azt mondta, hogy ezennel nem bocsájthatja el rögtön, de higyje el, hogy kedves fia előbb otthon lesz, mint gondolná. Csakugyan másnap kihallgatásra lettünk haditörvényszék elé rendelve, utánna váló napon az ítélet kihirdettetett. Én kiszabadultam, Baray József hatévi fogságra, Batthiányi Lajos halálra ítéltettek stb.