Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben

jószándékú, idealizmustól túlfűtött tisztviselők, (Ketskés Elek, Cseh István, Csendes Géza) akik ellenzéki platformra helyezkedve hirdették a boldogulás útját. A keresztény nemzeti jelszavak mögött középutas ideológiájukkal lényegében semlegesítették a tömegeket (október végén 3000-nél több párttag van), de egyben a keresztény nemzeti párt tartalékává is tették őket.

5 Ez az 1920 januári nemzetgyűlési választás során ki is derült. Ennek előkészítését igen feszült politikai légkörben folytatták le. Pallavicini dunántúli kormánybiztos rendelkezésére a népgyűléseket a nemzeti hadsereg ellenőrzése alá helyezték,

6 amely beavatkozott a képviselők jelölésébe is. A cél az volt, hogy olyan nemzetgyűlést hozzanak létre, amelyben biztosítani lehet Horthy Miklós kormányzóvá választását. Székesfehérvárról köztudott volt, hogy ellenzéki kerület, így a fegyveres karhatalom a képviselőválasztási mozgalmak legkisebb részleteiről is értesült. Jelentéseket küldött központjának a választási mozgalmakról a MOVE megyei főosztálya is. Az egésznek hátterében pedig két titkos szövetség: az Etelközi Szövetség és a Fehér Ló titkos társaság állott.

7 A kormány jelöltje Schnetzer Ferenc hadügyminiszter volt, de jelölését Károlyi főispán megakadályozta.

8 A főispán szerint Székesfehérvár választópolgárai érettebbek annál, mintsem felülről küldjenek nekik képviselőt. Ezt a kormányzat azzal magyarázta, hogy Károlyi József saját magát kívánja jelöltetni. A kormányzat részéről felmerült Prohászka Ottokár megyéspüspök jelültetése, de ő ekkor még elzárkózott. Ugyanakkor a keresztényszocialisták, akik először Friedrich István személyével kacérkodtak — de csalódtak, mert kiderült, hogy ő a keresztény nemzeti párt tagja — Tamás Viktor reáliskolai tanárt jelölték.

9 A szociáldemokraták a budapesti Süttő Józsefet léptették fel.

10 Amíg e két ellenzéki párt képviselőjelöltjeinek nevei már november végén, december elején köztudatba kerültek, addig a nemzeti párt nem tudott képviselőt állítani. Közben a kisgazdák közül két jelölt is: hits Ferenc és az ébredőknél funkciót viselt Paulovits Béla lépett fel a város mandátumának megszerzési igényével. A nemzeti párt első nagy sakkhúzása azonban az eddigi sikertelenségei után az volt, hogy a kisgazdákat megnyerte és jelöltjeik a leendő nemzeti párti képviselő érdekében visszaléptek. Nem sikerült eredményt elérni a két kereszténypárt közös értekezletén sem, a közös jelölt kérdésében; a keresztényszocialisták a maguk jelöltjét ajánlották, akit azonban a nemzeti párt vezetősége nem fogadott el, bár saját jelöltet most sem tudott állítani. December 31-én a városnak még nem volt hivatalos képviselőjelöltje.

11 Nagy Ignác ügyvéd, egykori híres függetlenségi vezér a városban, most a nemzeti párt nevében szinte könyörgött Prohászkának, hogy a hivatalos jelöltséget vállalja el.

12 Prohászka rövid habozás után igennel felelt. Naplójából tudjuk, hogy ekkor is még a keresztényszocialista párt elveit tartotta szeme előtt, és a két keresztény párt egységét kívánta volna megőrizni a jelöltség elfogadásával. „Elfogadtam, mert különben a keresztényszocialisták csillaga itt alkonyul. Ketskés buzgó, de intrazingens,

13 s nem tudja egyesíteni a társadalmat, sőt ellenszenvessé teszi a keresztényszocializmust. Ezt pedig nem szeretném" — írja.

14 Prohászka sem kívánta, hogy ellenzéki képviselő szerezze meg a