Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben
város mandátumát, s azt is látta, hogy Tormás Viktor győzelme esetén a város politikai egységét nem sikerülne megteremteni. A hír 1920. január 1-én terjedt el és szenzáció erejével hatott. A megyéspüspök ugyanis nem a két keresztény párt nevében vállalta a képviselőválasztáson az indulást, hanem a felső uralkodó körök pártjának, a nemzeti pártnak a nevében. A választási előkészületeket igen gyorsan végrehajtották. Január 11-én a Szt. István teremben nagyszámú érdeklődő előtt programbeszédet tartottak, ahol Prohászka mellett, annak támogatására Andrássy Gyula, Wenckheim Béla, Károlyi József, Csilléry András sorakozott fel. Prohászka fellépése országosan is nagy feltűnést keltett. Külön üdvözli ezért a lépésért a nemzeti hadsereg fővezére, akivel egyébként 1919 őszén került szoros kapcsolatba. Január 12-én hivatta is Prohászkát és közli vele, hogy az új miniszterelnököt személyében választották ki. Horthy Miklóst ettől a szándékától csak nagy rábeszélés után lehetett eltéríteni. Prohászka naplójából tudjuk, hogy a politikai élet nyilvános szerepléseit nem kedvelte, és a nemzetgyűlési választások előtti napokban már szánta-bánta lépését. „Istennyilával süttetném, fenével etetném, ördöggel bujtatnám, hogy erre rászántam magamat. Most azonban a kolompot felkötöttem." — írja. 15 Legelső hiba, amit ezzel a lépésével elkövetett az volt, hogy a székesfehérvári keresztényszocialista párt, amely bár több ezres létszámmal aktívan működött, bomlásnak indult. A keresztényszocialista párt vezetői rendíthetetlenül hittek a főpapban, hisz a harcos katolicizmus képviselőinek támadásával szemben nem egyszer megvédelmezte őket. Ö segítette elő a pártszervezet megalakulását, nyomdát adott a párt lapjának, sőt már ekkor arra gondolt, hogy az egyházmegye nagymúltú napilapját, a Fejér megyei Naplót is átadja nekik. Mégis a választási küzdelmek során cserbenhagyta őket. A keresztényszocialista párt vezetősége még január elején felkereste Prohászkát, hogy üdvözöljék abból az alkalomból, hogy fellép a város képviseletében. Ugyanakkor megkísérelték rávenni, hogy a jelölés során ne a nemzeti párt, hanem az általa is támogatott keresztényszocialisták nevében lépjen fel. Erre azonban a főpap nemet mondott. Lelkiismeret-furdalását el is mondta a város vezetőinek, és kérte őket, hogy a keresztényszocialistákkal beszéljenek és magyarázzák meg nekik, miért nem vállalhatja az ő pártjuk nevében a jelölést. 16 Az aulabeliek a keresztényszocialistákat kemény bírálattal illették, nem egyszer „keresztény kommunistáknak" nevezték vezetőit. Különösen, ha kiderült egy-két keresztényszocialistáról, hogy korábban tagjai voltak a szociáldemokrata pártnak, akkor ezeket személy szerint is bírálták sajtójukban. Mindezek még 1919 utolsó hónapjaiban zajlottak le. A főpap látta azt az ádáz küzdelmet, amelyet a két kereszténypárti sajtó folytat egymás ellen, már ezért sem tehette, hogy a plebejus követeléseknek — természetesen keresztény — nemzeti jelszavakkal — hangot adó keresztényszocialisták nevében vállalja a képviselőséget. 1920 januári nemzetgyűlési választás egyhangú, azaz ellenjelölt nélküli választás volt. A keresztényszocializmus sorsa ezzel Székesfehérváron lényegében megpecsételődött. Tömegpártként többé sohasem léphetett fel; tagjait ekkor a szélsőjobboldali szervezetek