Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Farkas Gábor: Politikai mozgalmak Székesfehérváron a két világháború közötti időben

két külön világ is — politikai vonalvezetése mégis ugyanaz, hisz a főispán, a mindenkori kormány helyi politikai megbízottja — közös. A politikai mozgalmak az 1919. évi események elmúltával főleg a nemzet-, illetőleg az országgyűlési választásokon kulminálnak, amelyeket nagy tapasztalatú főispánok — Károlyi József, Nagy Pál, Széchenyi Viktor, Csitáry G. Emil, Jankovich Miklós — irányítottak. 1919 augusztus elején Székesfehérváron nyíltan kirobbant az az ellenforradalmi szervezkedés, amely április közepe óta illegálisan folyt.

1 Ennek során fegyveres felkelésre került sor, amelyet a városiban rekedt főtisztek vezettek. Az ellenforradalom polgári szervezői is ehhez a katonatiszti csoporthoz vetődtek. A felkelést Horthy István lovassági tábornok irányította, akinek Sréter István és Nádossy György ezredesek voltak a tanácsadói. Szerepet kaptak az ellenforradalmi szervezkedésben a polgári körök is: Zavaros Aladár, Csitáry G. Emil városi főtisztviselők, Holly Géza ügyvéd, Kovács Ferenc gyáros, valamint az egyházi emberek közül Bűkéi Ferenc és Hajós József.

2 Az ellenforradalom helyi vezérkarában nem a város leggazdagabb emberei vettek részt, ezt átengedték az 1918 előttről a lakosság által is jól ismert, részben függetlenségi vezéreknek, akik viszont a forradalmakkal 1918—1919 fordulóján már szembekerültek. Az uralkodó osztály politikai egysége jött létre a proletárdiktatúrával szemben. Az ellenforradalmat itt a helyi erők vitték győzelemre, természetesen a tanácsköztársaság általános helyzetének gyengesége, majd a fronton elszenvedett veresége következtében. Székesfehérváron a proletárhatalom szervei augusztus 5-én széthullottak. Védelmére aktív kísérlet nem történt. E napon (5-én) a Munkástanács ülésén Velinszky László és Wagner József a polgárok és munkások szövetségét hangoztatták a proletárhatalom védelme érdekében.

3 Az események azonban vészesen rohantak az ellenforradalom felé. 9-én román megszállás alá került a város, október 12-én pedig Horthy Miklós vonult be Siófok felől, a nemzeti (hadsereg élén.

4 Ádáz katonai nyomás nehezedett a lakosságra, amelyet az ellenforradalom polgári hatóságai, a kormánybiztosokon keresztül tartottak rémületben. Ilyen körülmények között kezdődött meg az uralkodó körök politikai pártjainak szervezése. Élére neves városi személyiségek léptek, akik 1918 őszén már próbálkoztak köztársaságellenes politikai csoportok szervezésével, majd párt létrehozásával. A keresztény nemzeti párt élén (augusztus végén alakult) az orthodox katolikus irányzat képviselőit, Mátrai Rudolfot, Hajós Józsefet, Potyondi Imrét találjuk, akikkel Prohászka Ottokár a reform katolicizmus képviselője is bizonyos mértékben szemben állott. E párt köré csoportosultak a főtisztviselők, ügyvédek, orvosok, hivatalvezetők, egyházi férfiak, valamint az ipar, a kereskedelem és a pénzvilág emberei. A kispolgárok azonban egy új tömegpártot hoztak létre, amelynek bázisát az egykori függetlenségi párt tömegei (zömmel a Felsőváros kisbirtokosai, palotavárosi iparosok, belvárosi kereskedők, vasutasok és a szociáldemokratáktól elszakadt ipari munkások) alkották. Ez a csoportosulás a Keresztényszocialista Párt nevet vette fel, és ideológiájában a romantikus antikapitalizmus jegyeit lehet felfedni. Vezetői