Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

A jezsuitákra vonatkozólag egyetlen adatunk van: 1720-ban 5000 téglát kaptak a várostól, rendházuk építésére.

190 A ferenceseknek megengedte a város, hogy saját szükségletükre téglaégető kemencét építsenek. 1735-ben a ferencesek kemencéjében galántai Eszterházy Ferenc egy égetésre kapott engedélyt. 1764-ben a ferencesek alamizsnaként 1000 téglát és 4450 cserepet kaptak a várostól. 1769-ben elengedték nekik 1000 tégla árát (1 ft 50 d-t), majd 1773-ban ismét 1000-ét.*

9

'

1 1735-ben Hollner András mézeskalácsos, kinek a Budai-külvárosban fekvő kertjét elvették. 2000 téglát kapott. Egy városi határozat szerint a faházak kéményeit kőből át kellett építeni. 1753-ban az átépítéshez a város téglát is adott, szükség esetén hitelbe. 1780-ban a tűzkárt szenvedett Borsányi András 1000 tégla alamizsnát kapott, kéménye javítására.

192 A városnak a tégiaégetésből kiemelkedő haszna nem volt. 1727ben 1000 db téglát 5. 1000 db cserepet 8 ft-ért adtak. 1730-ban 53 000 db téglát és 13 650 db cserepet égettek, mely 265, illetve 110 ft bevételt jelentett. 1733-ban mintegy 73 500 db tégla és 11 550 cserép égetéséről beszél a tanács bevételi naplója. 1757-ben a téglaégetésből 1090 ft bevétele és 777 ft kiadása volt a városnak.

193 1780 augusztus—1782 július között a városi téglaégetőben 1 334 800 db téglát. 21 900 cserepet égettek, 2334 ft 86 d értékben. Ugyanez idő alatt eladtak 1 165 265 db téglát, 31 815 db cserepet. 6555 ft 45 d értékben.

194 A téglaégető, mint helynév. 1732-ben bukkan fel először. Ez évben Fister Gáspár kap engedélyt, hogy a „régi téglavetőnéV' borospincét ásson. 1767-ben a legelőfelosztással kapcsolatban a Budai-külvárosban fekvő, a városi Téglavető melletti dűlőről olvashatunk.

195 A városi építkezésekhez szükséges terméskövet a városi kőbánya biztosította. Első adatunk a kőbányára vonatkozólag 1728-ból való: ebben az évben a város egy öl kőért 95 d-t szedett. Egy 1728. évi városi határozat szerint senki sem törhetett szabadon követ a kőbányában. Egy öl fehér kő ára ekkor 2 ft volt. 1731-ben a ferenceseknek 25, a karmelitáknak 100 öl követ adtak. Ugyanez évben megtiltották, hogy a polgárok a bástyák köveit széthordják.

196 1739-ben Schober János két mérő gabonát kapott a kőbánya miatt leomlott szőlője pótlására. 1740-ben a város a jezsuiták rendelkezésére bocsátotta a bányát. 1749-ben a Palotavárosban a csikvárisorompónál levő út kövezésére a városi lakosság 12 ft büntetés terhe mellett hordta a követ. 1752-ben a rácvárosi rácok útkövezés céljára 40 öl követ kaptak. 1766-ban a külsővárosi. Budai kapunál lévő Eöreg-utca kövezésére kellett követ hordani.

197 1763-ban a Csikvári-kapuhoz a Kuruc-halomtól, a Hosszú-hídhoz a Farkas-veremtől hordták a sódert, útjavítás céljából. 1771-ben a régi ráchegyi kőbánya kimerült. A város Riegler István szőlője helyén nyitott újat. Riegler 60 ft-ot kapott szőlőjóért. A következő évben a ráchegyi kőbányát 30 ft-ért Kulijay János vette meg. 1778-ban a tanács a kamarás feladatává tette a kőbánya felügyeletét. Különösen ügyelnie kellett arra, hogy a lakosság az építkezésekhez szükséges köveket ne hordja szét. A kő keménysége ellen is kifogás merült fel.