Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

1783-ban a helytartótanácshoz küldött jelentésében a tanács semmiféle bányát sem említ, mivel a kőbányát nem tartotta jelent ősnek.

198 A kőbányában található fehér kőből faragott Trünweger kőfaragómester 1726-ban egy fehér keresztet. 1742-ben ismeretes Vaigl József kőfaragó neve, aki a lovasberényi kőbányát bérelte. 1772-ben vette fel a tanács Heldt Frigyes szobrászt, valamint Körmendi kőfaragót, „mivel a városban nincs kőfaragómester".

199 Szénégetésre igen kevés adatunk van. 1745-ben történt, hogy Kelemen György polgár, kovácsmester, a móri Hochburg uradalomtól faszénégetésre cédulát váltott. Az uradalom az égetett szenet azonban nem engedte elhozni. Az ügyben a tanács is írt az uradalomnak. Egy 1764. évi tanácsi jelentés arról beszél, hogy „szénégetők, hegyilakók, nincsenek a városban,"

200 Különleges helyet foglalt el a város haszonvételei között a salétromfőzés. A főzés a város török alóli felszabadulása után a korábbi török fürdőben kezdődött meg.

201 Az első ismert salétromfőző-mester, Schindelauer Lénárd, 1716-ban kérte a várost, hogy a salétromfőzéshez szükséges földet a Budai-kapu elől hordhassa. A fuvart a város biztosította. 1721-ben a város úgy határozott, hogy a Budai-kapu előtt, a Malom-utcával szemben új salétromfőzőházat kell építeni, mivel a régi helyen a föld fogyóban volt. A tanács még nyolc évvel később is ez ügyben levelez bécsi ügynökével, Schwingheimmel.

202 1737-ben azzal kapcsolatban említik a salétromfőzőházat, hogy Hiemer Sebestyén a főzővel szemben fekvő házát azzal a feltétellel bővíthette, ha az utcát is kiköveztette. Az ún. régi salétromfőzőház eladása a város számára nagy problémát jelentett. Hosszadalmas levelezés után 1750-ben a helybeli tüzérség vette meg, 660 ft-ért. 1753ban merült fel a királyi biztos látogatása nyomán a gondolat, hogy a ház visszavásárlása után szegényházat rendeznek be benne.

203 Az új salétromfőzőház — az előző évi kiváltságlevél alapján

204 — 1743-ban készült el, de a főzést — üst hiányában — nem kezdhette meg. Ez évben Ascher János volt szőnyi salétromfőzőt vette fel a város, míg a főzőház nem működött, heti 2 ft fizetéssel. 1746-ban a salétromos föld megtekintésére Frik Kristóf budai kamarai puskaporés salétromfelügyelőt küldték ki. A város a főzött salétromnátriumot Szőnybe szállíttatta.

205 1747-ben a város elrendelte, hogy a Budai-kapu előtti Vicenti Domokos és Hollner-féle kertek földjét, valamint a salétromfőzőház körüli földet tilos elhordani, mert az a salétromfőzéshez kellett. Ez évtől a kész salétromnátriumot nem Szőnybe, hanem Budára vitte a város. Az átadáskor kapott nyugtákat kifizetés céljából a kamarához küldte be. 1749-ben a város panaszt tett, amiért a katonai parancsnok a külvárosban fekvő üres telket, ahol az éves vásárok szoktak lenni és ahonnan a salétromgyártáshoz szükséges földet vették, elfoglalta.

206 1749-ben kötött a város szerződést a főzőházra Augstein salétromfőző-tfnesterrel. 1757-ben a kamarási számadás 62 ft bevételt számolt el e rovaton. 1772-ben a tanács 32 ft büntetés terhe mellett tiltotta meg a zámolyi és magyaralmási határon „fejérföld ásását". A város 1774^ben a salétromfőzőre vonatkozó kiváltságlevelét a levéltárban őrizte. A salétromot mázsánként 21 ft-os áron Budára szállították. A