Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

hatalmazása alapján a kamara küldte ki. A város a választás megtartására egy királyi és egy kamarai utasítást kapott. A kamarai leirat többnyire a kiküldendő biztost is megnevezte, így megtudjuk, hogy ezek a küldöttek általában olyan hivatalt töltöttek be, amely alkalmassá tette őket az ellenőrzési feladatok ellátására. Az 1713-ban kiküldött biztos pl. helyettes harmincad-tisztviselő volt. 1714-ben a budai kamarai inspectort küldték Székesfehérvárra}

5 A kamara a tisztújításokon túlmenően is foglalkozott a városi tisztviselők személyével, problémáival. A polgárok bizonyos esetekben panaszaik orvoslásáért felsőbb szervekhez fordultak. Továbbá a kamara véleményezte és hagyta jóvá egy-egy tisztség betöltését abban az esetben, ha egy tisztségviselő elhalálozott, s helyét a következő tisztújításig be kellett tölteni. Ez történt 1714-ben, amikor Schinigin Mihály bíró meghalt. A kamara a tanács javaslatára Hiemer Mihályt bízta meg a következő választásokig.

46 A városi tanács ellen emelt panasz esetében a kamara vagy a vádaskodót intette meg, vagy ha a panasz jogos volt, a magistratust vonta felelősségre. 1711-ben Mecséri Ádám kamarai titkár emelt panaszt a város ellen, mert a megyében lévő és a városhoz közel fekvő erdőit a polgárok rendszeresen használták. Ebben az esetben a kamara megintése a városi tanácsot illette, s felszólította, hogy szorítsa rendre polgárait.

47 Fekete György Veszprém megyei alispán házát a városi tanács a kapitány szálláshelyéül jelölte ki. Tisztségétől visszavonulván, az alispán szerette volna kilenc év után visszakapni a házát, de a magistratus nehézségeket támasztott. A kamara részletes tájékoztatást kért az ügyről. Az alispánnak nem kis fáradságába került, míg jogos tulajdonát visszaszerezte, s megszületett a város ellen hozott döntés.

48 Szabad királyi városi rangjáért Székesfehérvár tetemes összeget fizetett a kincstárnak. Ennek egy összegben történő megfizetésére képtelen volt, a kamara azonban állandóan sürgette a hátralék kiegyenlítését. 1710-ben erélyes hangú leiratban figyelmeztette a várost, hogy mint peculium regium, a kamarától közvetlen függésben és alárendeltségben van. Ez, azonban számára nemcsak kiváltságot jelent, hanem kötelezettséget is, azaz tartozik megfizetni a hátralévő megváltási összeget (reluitions quantum).

49 Mindenféle fizetésbeli kötelezettséget, így a sz. kir. városok adóját is a kamara tartotta nyilván. A városok eleinte kétféle adót fizettek. Minden évben a census ordinariust. Ezt az adót mint földbért fizették földesuruknak, a királynak. A másik adójuk a taxa volt. Eleinte ezt csak azokban az években fizették, amelyékre az országgyűlés rovásadót vetett ki, tehát rendkívüli adóként. Ez az adófajta mind rendszeresebbé vált, a census később beleolvadt és a XVI—XVII. század folyamán már ezt fizették a városok. Ha az országgyűlés sűrűn ült össze, akkor ez az adóösszeg alacsonyabb volt. ha ritkábban, akkor magasabb kvótában állapították meg.

50 A városra kivetett összeget maga a törvényhatóság repart iáit a, azaz arányosan szétosztotta A XVIII. században fizetett másik adó a hadiadó volt (contributio). Ez is régi adófajta volt. a XVI. századtól kezdve a hadihelyzet miatt egyre növekvő