Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

tozott mindenért, ami megbízatása idején a városban történt. A tisztújításra addig nem kerülhetett sor, amíg az összes számadást át nem vizsgálták. Székesfehérváron a szószóló és a polgárság e óéiból kijelölt megbízottai nézték át a kimutatásokat, az érdekelt tisztségviselők elszámolásait, s csak miután mindezeket rendben találták, adtak felmentést (absolutorium). A tisztújítás menetét nagyjából körülírta a kiváltságlevél, de részletekbe menően nem szabályozta. A XVII—XVIII. század fordulóján kezdett szokásba jönni, hogy önkormányzatok tisztújítását a felsőbb hatóságok csak kiküldött biztosuk jelenlétében engedélyezték, a választásra pedig részletes instrukciókat, rendeleteket \ küldtek. A magistratus lemondása előtt ezeket a rendeleteket fel'olvasták a tanácsházán összegyűlt polgárság előtt, magyar' és német nyelven.

39 A magistratus lemondása után szavazásra került sor, és amikor azt a királyi kiküldött jóváhagyta, az új tisztségviselőket megerősítették hivatalukban. Ezután a polgárság ünnepélyesen a templomba vonult, ahol az eskütételre és a hálaadó misére került sor'. Ha új bírót választottak, akkor a régi átadta utódának a városi kis és nagy pecséteket és a bírói jelvényeket. A kiküldött királyi biztosnak a tisztújítás menetéről és eredményéről a kamarának kellett beszámolnia. A XVI. századra nyúlik vissza az a gyakorlat, hogy a városokhoz valamilyen ügy felülvizsgálatára, széles hatáskörrel felruházott biztost küldött ki felsőbb hatóság. Ez a XVI. században még csak elszórt jelenség volt, de a XVII. században a rekatolizálással kapcsolatban felmerült valláspolitikai kérdések, valamint az államháztartás helyzete rendszeressé tették ezt a gyakorlatot.

40 A biztosi rendszer a városok önálló/ságának nagymérvű megszorítását jelentette, ezért a városok erősen [ tiltakoztak ellene. A török kiűzése után fennálló politikai viszonyok, majd a Rákóczi szabadságharc elbukása, olyan légkört teremtettek, amelyben elképzelhetetlen volt a központi hatalommal szembeni ellenállás. Székesfehérvár régi jogainak visszanyerése is csak nagy nehézségek árán vált valóra, és a kiváltságlevél olyan kitételeket tartalmazott, amelyek, a várost már eleve a felsőbbség iránti engedelmességre szorították. Bár a kuruc idők a biztosi rendszer kifejlődését gátolták — az 1712—1715. évi országgyűlés 36. tc.-e kimondta, hogy csak akkor indokolt biztos kiküldése, ha a tanács és a közösség között viszály van — ez a fejlődési folyamat csak lassítható volt.

41 Ez az intézmény a gazdasági érdekeken túl azzal a céllal indult, hogy mindenütt biztosítsák a katolikus többséget, kulcspozíciókba pedig csakis katolikus polgárok kerüljenek. Tagadhatatlan azonban, hogy voltak a városi életnek olyan visszásságai, amelyek alkalmat adtaik ellenőr kiküldésére. Sok városban a tanács visszaélt hatalmával, nyomást gyakorolt a választásokra, így nem mindig megfelelő polgárok kerültek a vezetésbe. Előfordult, hogy nem orvosolták a közösség panaszait, vagy jogtalan adókat szedtek. Ilyen problémák felülvizsgálatára, az ilyen irányú hibák felszámolására pedig csakis kívülálló, méghozzá a város felsőbbsége által megbízott személy vállalkozhatott.