Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

sónként igen változó volt. Leggyakrabban száz tagú volt a testület, ezért a ., centumvirek" intézményének is nevezték.

18 Székesfehérváron az 1694. évi tisztújításon 78 személy szavazott,

19 s bár a források nem említik, hogy hány főt foglalt magába, de „electa communitas seu sexaginta viratus" néven is említik e testületet. Ez a testület tulajdonképpen az ősi eredetű közgyűlésből nőtt ki. amely a városi önkormányzat legősibb s legdemokratikusabb intézménye volt. A választott község vagy választó polgárság szerepe a választásoknál volt a legfontosabb. Ilyenkor az egész polgárságot képviselte. Közrendészeti ügyekben az elöljáróság a kapitányra és a negyedmesterekre támaszkodott. A XIII—XIV. században a polgárság kollektíve látta el városa védelmét és a közrendészeti feladatokat. A rendfenntartó közegeket, tizedeseket (decuriók). utcakapitányokat (centuriók) maga a bíró és a belső tanács irányította.

20 A városi közigazgatás fejlődése folya-' mán a rendfenntartás élére a kapitány került, aki rendszerinLaz; egyik tanácsnok volt, s senatori fizetésén kívül e tisztség után is fizetést kapott. Ez a rendszer nagyjából a XVI. században alakult ki.

21 A kapitány feladata volt általában minden olyan ügy intézése, amely a város nyugalmának és rendjének biztosításával volt összefüggésben. A polgárok neki jelentették sérelmeiket, panaszaikat, s az ellenük irányuló erőszakos cselekedeteket. Kisebb ügyekben maga a kapitány járt el és maga ítélkezett, de a polgárság egészét érintő ügyekben a tanáccsal együtt. Végrehajtói hatalmat képviselt, mert vagy a tanács, vagy kisebb ügyekben önmaga ítéletét hajtotta végre, mint a fegyveres őrség parancsnoka. Több magyar városban — különösen az, állandó hadsereg megszervezése után — katonaság állomásozott, amely az őrséget és a város védelmét egyaránt ellátta. Ezzel a lakosság katonai, illetőleg városvédelmi kötelezettsége háttérbe szorult. Ilyen jellegű szolgálattételre csupán kivételes alkalmakkor kötelezték: ünnepek alkalmával díszőrséget kellett állni, vagy kapuőrségnél segédszölgálatot teljesíteni.

22 Abban az esetben, ha a katonaság kivonult a városból, polgári őrség látta el a védelmet és a rend fenntartását a tanács közvetlenül irányította.

20 Ebben az új helyzetben a városban állomásozó katonaság parancsnoka látta el azt a feladatkört, amit korábban a tanács kebeléből választott kapitány. Ezáltal azonban a tanács és a kapitány között korábban meglévő harmonikus viszony is megváltozott. A kapitány, aki nem volt a város polgára, de jelentékeny fegyveres erő parancsnoka, az erőfölény tudatában tárgyalt a magistratussal és gyakran folyamodott a közösséggel szemben erőszakos lépésekhez azért, hogy magának jogtalan javakat és előnyöket csikarjon ki. Ilyen parancsnok volt Székesfehérváron az 1710-es években működő Rollois kapitány, akivel a város éveken át civakodott, mert a kapitány erőszakkal elfoglalt egy jégvermet és egy városi tulajdont képező földet.

24 A kormányszervek többnyire nem a városi panaszt vették figyelembe, hanem a beszállásolt katonaság parancsnokát védelmez