Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

ték. így volt ez Székesfehérváron is, a magistratus panaszai az erőszakot alkalmazó kapitány ellen nem nyertek meghallgatást. Ugyancsak sok viszály tarkította a tanács viszonyát br. Gaymann kapitánnyal, aki a harmincas évek elején volt a város fegyveres parancsnoka.

20 A város kebeléből választott tisztségviselők azonban nem szorultak ki teljesen a közrendészeti ügyek intézéséből. A XVIII. században is megtalálható a negyedmesterek (Viertelmeis' t e r) intézménye. Eredetileg a középkori magyar városokban a 1 rendőri teendőket tizedesek, utcakapitányok és hadnagyok látták el. Ez a szervezet az ősi magyar katonai szervezet mintáját követte.

20 Azokban a városokban, ahová betelepítés útján német lakosság került, ott a magyar szokásokat kiszorította egy, a német jogból származó intézmény. E szerint a várost nég

y negyedre osztották és minden negyed élére negyedmestert állítottak. Székesfehérváron is negyed mesterek végezték a kisebb rendészeti feladatokat. Vigyáztak az utcák tisztaságára, a tanács rendeleteinek megtartására.

217 Szavuk volt a városi alkalmazásban álló cselédek, szőlőmunkások bérének megállapításánál, segédkeztek az adóbeszedésnél, a vásári rend fenntartásában és a helypénzek beszedésében. Fontos szerepük volt a középkori városainkat oly gyakran sújtó tűzvészek megelőzésében, mert ők ellenőrizték, hogy a lakosság betartja-e az elöljáróság utasításait. A negyedmestereket városrészenként a polgárság választotta, i de a tanács mindenkor hatást gyakorolt e tisztség megválasztásánál. — mert nem volt mindegy, hogy ki kerül e fontos, a lakossággal közvetlen érintkezést igénylő tisztségbe. . Az eddig felsorolt tisztségviselők választás útján nyerték el beI osztásukat, megbízásuk pedig tekintélyüknek, vagyonuknak, szakmájukban való jártasságuknak szólt. (Kivételt képez a kapitány tisztsége, amely a XVIII. században már nem választott tisztség volt.) A választott méltóságok mellett azonban működtek olyan tisztségviselők, akiket képzettségük tett alkalmassá a közigazgatásban való részvételre, s ilyen irányú tevékenységük egyúttal élethivatásuk volt. Az egyik ilyen tisztségviselő volt a városi jegyző (notairius, syndicus). A város egyik legképzettebb embere volt. irányította a városi kancelláriát, a tanács ülésein vezette a jegyzőkönyvet, s ha szavazati joga nem is volt, tanácsaival bizonyára befolyást gyakorolt egy-egy fontosabb ügy intézésére. Őrizte a városi pecséteket, s a város okmányait. Gyakran képviselte a város közösségét küldöttségek tagjaként vagy vezetőjeként.

28 Székesfehérváron és általában nagyobb városokban alakult ki az a szokás, hogy a megszaporodott teendők ellátására aljegyzőt is alkalmaztak.

20 Fontos és ugyancsak meghatározott képzettséget igénylő tisztség volt a városi kamarás (camerarius, Stadtkamm e r e r ) tisztsége. Ez a hivatal műveltséget, gazdasági ügyekben való jártasságot igényelt. Feladatkörének betöltésénél éppoly szigorú kívánalom volt a kamarástól jó anyagi helyzete, mint a senatorok megválasztásánál, ugyanis a város gazdasági életének egészére be-