Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711 – 1740

a városban folytattak, teljes joggal és hatalommal meggátolhatott, megtilthatott. Egyedül gazdasági kérdésekben tartozott kikérni a külső tanács (ausser R a t h ) véleményét. Ez volt az a testület, I amely által — ha közvetve is —, részt vehettek a polgárok a közügyek intézésében. A magistratussal szemben, amelyet k i s vagy belső j tanácsnak neveztek, a magistratus felett mintegy ellenőri funk* ciót betöltő testületet nagy vagy külső tanácsnak címezI ték. A külső tanács tagjainak száma vagy 12. mint a belső tmácsé, j vagy ennek duplája, azaz 24. Tagjait a választó polgárság választotta i meg. Megbízatásuk eredetileg egy évre szólt, a gyakorlatban azon; ban életfogytiglan viselték tisztségüket, és c^.ak tisztségtől való meg| fosztás, vagy halálozás esetén töltötték be a megüresedő helyeket. A külső tanács hatásköre nem volt olyan széles körű. mint a magistratusé. Legfőbb teendője volt a választások lebonyolítása, a főbb tisztségviselők újjáválasztása. Hatáskörébe tartozott a belső tanács adókivetésének ellenőrzése, jsegédkezés az adóbehajtásnál, segédkezés rendészeti ügyekben statútumok kihirdetésében és végrehajtásában. A külső tanács ellenőri funkcióját mint testület gyakorolta, de tagjai személyükben is élhettek az ellenőrzés jogával. Indokolt esetben vád alá helyezhettek hivatali méltóságukkal visszaélő polgárokat. A gazdasági életre gyakorolt hatása kétségtelen, de ezirányú szerepét nem szabad eltúlozni, mert bár a bevételek és kiadások hovafordítását figyelemmel kísérte, döntési joga nem volt, csupán javaslatokat tehetett. Míg a magistratus élén a bíró állt. addig a_külső tanács élén a szószóló (tribunus pl eb is, Vormund, F ürménder). Ez a tisztség a városi jog fejlődése folyamán mindenik orr nagy tiszteletnek örvendett mind a városi tanács, mind a polgárság előtt. A városatyák akaratuk végrehajtóját látták benne, a polgárok pedig érdekeiknek képviselőjét. A mindenkori szószólót a_külső tanács tagjai sorából választották. A két tanács összekötőjeként működött, részt vett" a belső tanács ülésein és az ott elhangzottakról tájékoztatta a.külső testületet. Ezeken az üléseken azonban csak tanácskozási joggal rendelkezett, szavazati joga nem volt. Testületének munkájáról itt, a városi kis tanács színe előtt számolt be. A szószóló volt a tisztújítások elnöke, rendezte és irányította a hatósági misét i és a körmeneteket.

15 Ö az egyik legfőbb bortiszt, a városi patika inspectora, megtartotta a félévi pénztárvizsgálatokat és a rendkívüli ellenőrzéseket. Az ellenőrzések eredményeiről mind a belső, mind a külső tanácsnak köteles volt jelentést tenni.

16 Olyan városokban, ahol a lakosság többnemzetiségű volt, egy-egy tisztségre több személyt is választottak, hogy a városban élő minden nemzetiségnek legyen képviselője.

17 A XVIII. században már a szószólókat is rendes fizetés illette a közösségtől. Székesfehérváron kb. 120 forint évi jövedelmet élveztek a várostól. A városi igazgatás harmadik hatalmi testülete a választott közs~eg volt, (electa communitas, Genannte). A középkor folyamán e testület tagjainak száma koronként és váro2 fi