A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

már felderítést végezhetett és a tüzérségi belövést is időben elvégezhette. A 4. gárda-hadsereg feladata mélységét tekintve kisebb volt. Ugyanakkor Székesfehérvár elfoglalása, amelyet a németek védelmük sarkpontjának tartottak, komoly előkészületeket kívánt. A két hadsereg között a sávhatár március 12-én Tárnok, Martonvásár, Pátka, Gyula-major, Halastó (Pátka-Halastó a 4. hadseregnek bezárva) volt. Tolbuhin marsall parancsa szerint a 9. és 4. gárda-hadseregnél a tüzérségi előkészítést 16-án 8 óra 35 perckor kellett megkezdeni, és egy órával később, 9 óra 35 perckor megindítani a lövészcsapatok rohamát. Az időjárás azonban közbeszólt. A reggeli órákban sűrű köd borította a vidéket, 150—200 méterig is alig lehetett látni. A tüzérség képtelen volt megfigyelt tüzet lőni, a repülők nem tudtak felszállni. Ezért a támadást néhány órával el kellett halasztani. Csak 16-án 12 óra 30 perckor, a köd felszállása után indulhatott meg a tüzérségi és légielőkészítés, majd ezt követően Csákberény és Kisfalud közt a lövészhadosztályok rohama. , .,..... Délután a 37. hadtest balszárnyán az ellenség szívós ellenállást tanúsított. A rohamozó csapatoknak azonban sikerült elfoglalni Borbála-pusztát. A 36. hadtesttel együtt betörtek a 3. SS-páncéloshadosztály állásaiba és megfutamították a 2. magyar hadosztály védelemben levő részeit. Birtokba vették Csákberényt és Pusztakápolnát. A 3. SS-páncéloshadosztály Magyaralmás körzetéből ellenlökéseket hajtott végre páncélosokkal megerősített gyalogsággal. A 9. gárdahadsereg csapatai 4—6 km-t nyomultak előre. Tolbuhin marsall nem volt megelégedve a hadsereg elért eredményeivel. Megjegyezte, hogy a hadsereg nem hajtotta végre feladatát. Ennek véleménye szerint nem az ellenség szilárd ellenállása, mint inkább a vezetés hibája, szervezetlensége volt az oka. A törzs időnként elvesztette a vezetést. Nem volt megfelelő az öszszeköttetés a csapatok között sem. Nem ismerték kellőképpen az ellenséget. A ,,3. Ukrán Front" parancsnokának kemény bíráló szavai ellenére az a véleményem, hogy a 9. gárda-hadsereg egy sor más ok miatt nem tudta feladatát teljesíteni. A IV. SS-páncéloshadtest hadosztályait március 14-én már riadóztatta. A várható támadási irányokat lezárta, az utakat, hidakat aláaknázta. Tartalékait előrevonta (sőt útban volt arcvonalszakaszára a 2. páncéloshadseregtől a 92. motorizált dandár, a 6. SS-páncéloshadseregtől a tüzér osztály és a 8. hadsereg szakaszáról a 96. gyaloghadosztály.) A 9. gárdahadseregnek ezenkívül a rövid idő miatt nem volt lehetősége, hogy a 4. gárdahadsereg felderítési adatait kiegészítse az utolsó napok változásaival. A hadsereg tüzérségének egy részét a frontparancsnok igénybe vette a Velencei-tó és a Duna közötti szakasz lezárására, ezért a támadás megkezdésekor 1 arcvonal-kilométeren nem volt meg a szükséges 200 löveg, csak 150. A rövid idő alatt nem tudták a hírhálózatot megfelelő módon kiépíteni, és anyaghiánnyal is küzdöttek. Végül a támadás nem reggel, hanem csak délután indult és a besötétedésig mindössze néhány óra állt rendelkezésére.