A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Nagy Gábor: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. II.

A ,,3. Ukrán Front" és a ,.Dál Hadseregcsoport" előkészületei február végén már mutatták, hogy Fejér megye területe március első felében súlyos harcok színterévé válik. Felvetődik azonban a kérdés, mi a magyarázata annak, hogy 1944. decembere, majd 1945. januárja után márciusban újból Fejér megye lett a leghevesebb összecsapások színtere. Azt hiszem, erre a választ akkor kapjuk meg legérthetőbben, ha beleolvasunk a „Dél hadseregcsoport" „Frühlingserwachen" (Tavasz ébredése) elnevezésű támadási tervezetének indokolásába,

12 amelyet 1945. február 22-én adtak át Guderiannak, a német szárazföldi erők vezérkari főnökének. Ebben a tervezetben Wöhler tábornok kifejti, hogy a „3. Ukrán Front" Székesfehérvár és Mór között támadásra készül azzal a céllal, hogy minél hamarabb kijusson a Kisalföldre. Terveinek megoldására a 46. és a 4. gárda- és a 26. hadseregen kívül a Dunától délre hat gyorshadtest áll a rendelkezésére, ebből három harckocsizó, kettő gépesített és egy lovas. Ezeknek zömét Székesfehérvártól északra, illetve Székesfehérvár és Dunaföldvár között gyülekeztette. A 23. szovjet harckocsihadtest a Velencei-tótól északra tartózkodik. Vagyis a szovjetek erejük zömét a Székesfehérvártól északra lévő kiszögellésben összpontosították. Véleménye szerint az ellenség a Balaton és a Sárvíz-csatorna közötti szakaszon a leggyengébb, mert itt csak öt, ezzel szemben a Sárvíz-csatorna és a Velencei-tó közötti területen nyolc, a Velencei-tó és a Duna között pedig tizenkét lövészhadosztálya van. Ezen kívül a szovjet csapatok egyelőre veszteségeik pótlásával vannak elfoglalva, tehát a támadásra való felkészülésük közben a leggyengébb pontokra szándékoztak csapást mérni, és így akarták megsemmisíteni a Dunától nyugatra lévő szovjet erőket. Ennek alapján javasolta tehát Wöhler, hogy Fejér megye területén a Velencei-tó és a Balaton közötti területről mérjék főcsapásukat. A terület kiválasztásában valószínűleg közrejátszott az is, hogy január 18-án a „Konrád 3" ellencsapást is innen indították, és az kezdetben eredményeket hozott, a IV. SS páncéloshadtestnek sikerült elérni a Dunát. Március elején ezt akarták megismételni, de sokkal nagyobb erőkkel. Ezért a Balaton és a Velencei-tó közé az addig ott elhelyezkedő 6. hadsereg III. páncélos hadtestén kívül tervbe vették még a 6. SS páncélos hadsereg két SS páncélos hadtestét,

13 az I. lovashadtestet, a 44. gránátoshadosztályt

14 és a 25. magyar gyaloghadosztályt. Vagyis a 26. szovjet hadsereggel szemben a főcsapás irányában hét páncélos, három gyalogos, két lovashadosztályt, öt önálló nehéz harckocsizó zászlóaljat, két dandárt, egy rohamlöveg-osztályt összpontosítottak. Összesen 147 ezer embert, 748 harckocsit és rohamlöveget (ebből 279 nehéz Tigris harckocsi), 800 páncélozott szállító járművet és több mint 3200 löveget és aknavetőt. Ez azt jelentette, hogy a szembenálló felek erőviszonya emberben, tüzérségben, repülőkben majdnem azonos volt, harckocsikban azonban a németek kétszeres fölénnyel rendelkeztek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Székesfehérvár, Gánt közötti szakaszon helyezkedett el a 3. SS, 5. SS páncélos, továbbá a 6. páncélos és 2. magyar páncéloshadosztály, amelyek kb. 160 harckocsival rendelkeztek. Vagyis Fejér megye területén 451 szovjet harckocsival és