A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Hantos László: A falusi települések fejlettségi és ellátottsági színvonala Fejér megyében
I. FEJÉR MEGYÉRE JELLEMZC FŐBB ADATOK 1. A megye földrajzi helyzete és adottságai. Fejér megye a Dunántúl keleti részén terül el. Északon Komárom, északkeleten és keleten Pest, délkeleten Bács-Kiskun, délen Tolna, nyugaton Somogy és Veszprém megye határolja. Közepes nagyságú megye: területe 4373 km 2 , az ország területének 4,7 %-a. Lakosainak száma 1966. év végén 385 000 volt, az ország népességének 3,8 %-a. Azóta népessége tovább növekedett, és ma már megközelíti a 400 000 főt. Népsűrűsége az országos alatt van, egy négyzetkilométerre 87,9 fő jut (országosan 109,2). Magyarország hipotetikus* gazdasági körzetbeosztása szerint Fejér megye nagy része a középdunántúli iparvidék része, Székesfehérvár központtal. A 2021/1963. (IX. 21.) sz. kormányhatározattal kialakított tervezési körzetbeosztás a megye északi részét a győri, a dunaújvárosi járást a budapesti, a sárbogárdi járást pedig a pécsi körzethez sorolja. Területének kb. háromnegyedét a Magyar Alföldhöz tartozó Mezőföld alkotja, csak északnyugati részére nyúlik be a Dunántúli Középhegység két tagja: a Bakony és a Vértes. A megye közepén emelkedik ki a Velencei hegység, amelyet a Vértestől a Zámolyimedence választ el. A Bakony és a Vértes között a Móri-árok húzódik. A megye legmagasabb pontja a Vértesben levő Körtvélyes (482 m). Folyóvizei közül, a Dunán kívül, említésre méltó a Dunát és a Balatont összekötő Sió-csatorna, a Sióba ömlő Sárvíz és a Dunába torkolló Váli-víz. Ezek közül hajózható a Duna és a Sió-csatorna. Jelentős állóvize a 27 km 2 területű Velencei-tó, amely körül országos jelentőségű üdülőkörzet alakult ki. Agárd, Gárdony, Velence látogatott üdülő- és kirándulóhely. Éghajlata a Dunántúl nagy részére jellemző kontinentális jellegű, azonban a környező megyékhez viszonyítva — Tolna megyét kivéve — szárazabb. Fejér megyében az évi átlagos hőmérséklet 9,5—10,5 C°. A megye megfigyelő állomásain 1950—56 között mért legnagyobb meleg +39,2 C° (Székesfehérvárott) és a legnagyobb hideg —24,4 C° (Móron). Az évente lehulló csapadékmennyiség 30 éves átlagban 612 mm, de van a megyének olyan területe is, ahol az 500 mm-t nem éri el. A napsütéses órák száma több évi átlagban kb. 1950—2050. A Móri-árok éghajlatalakító befolyása következtében gyakori a kéthárom napig tartó hűvös, száraz északi szél. Feltárt természeti kincsei: Iszkaszentgyörgy és Gánt környékén bauxit (az ország bauxittermelésének közel 40 %-át adja), Balinka és Pusztavám térségében barnaszén, a Velencei-hegységben kis menynyiségű ólom, és cink, továbbá fluorit, a Sárrét lápos vidékén tőzeg, Székesfehérvár határában aplit, Polgárdi és Szabadbattyán környékén márvány, Bicske határában öntőhomok, Fehérvárcsurgón üveggyártásra alkalmas homok. Természeti adottságaihoz sorolhatók a Velencei-tó nádtelepei, a mohai szénsavas és a székesfehérvári savanyúvíz források. * Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajzi Tanszéke által kialakított körzetbeosztás.
