A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

A 3. páncéloshadosztálynak a Duna mentén észak felé támadó harccsoportjától nyugatra a 18. szovjet harckocsihadtest áttör a Wiking SS-páncéloshadosztályon, és Hercegfalva két oldalán elvágja a 3. német páncéloshadosztály összeköttetési és utánpótlási útvonalát. A Hercegfalvát biztosító 3. páncélos-felderítőosztály nem tudja feltartóztatni a támadást, a község újra a szovjet csapatok birtokába kerül. 21-én délelőtt a hadosztály páncéloscsoportja még elfoglalja Adonyt, de a hadosztályparancsnok visszafordítja a harccsoportot. Az új feladat: oldalba támadni a 18. szovjet harckocsihadtest erőit. A páncélgránátos-zászlóalj Perkátára húzódik vissza. A páncéloscsoport egyenlőre nem tudja hatásosan támadni a 18. harckocsihadtestet, mint a 3. páncéloshadosztály története írja, időjárási és terepviszonyok miatt.

149 Nem könnyebb a helyzete az 1. német páncéloshadosztálynak sem. A harckocsicsoportnak Dinnyésen már csak 6 Párduca van, a többi útközben kiesett, részben a szovjet elhárítás tüzében, részben a nehéz terep miatt. A Székesfehérvárra vezető, de már német kézen levő utakon a szovjet tüzérség tüze fekszik, és a terepen még mindenütt szovjet csapatrészek vannak. A német járművek csak csoportosan közlekedhetnek, az utánpótlási szállítmányukat harckocsikkal kell kísérni. A 24. német páncéloshadosztály Párduc-osztálya e napon, tehát január 21-én már Kápolnasnyékig tör előre, a Velencei-tó keleti szélének birtokbavételére. Ennek ellenére a németek-helyzete semmiképpen sem megnyugtató. Stoves, az 1. páncéloshadosztály történetében ezt írja: ,,A Székesfehérvártól délre feszülő ív azonban természetesen jelentős gyalogos erőt igényelt, amely enélkül is csak szórványosan volt meg, és egy esetleg erélyes orosz ellentámadást észak felől aligha tudott volna feltartóztatni. Ennek következtében a hadosztályparancsnok előretolt harcálláspontjára — Krantz vezérkari ezredes reggel 5 óra óta a vezetési oszloppal Úrhidától keletre egy tanyacsoportban volt — visszatérve éjjeli, koncentrikus támadást határozott el Székesfehérvár ellen. A támadás kezdete 1945. I. 21. 20 óra tájban! A IV. SS-páncéloshadtest egyetértését nyilvánította a hadosztálynak ezzel a tervével, és megígérte a Norge SS-páncélgránátoszászlóalj és néhány Pz VI (Tigris) odavezetését amelyeket a Velencei-tóhoz szándékozott irányítani. Az így újjonnan alakítandó harccsoportot Mertens őrnagynak, az 1. páncéloshadosztály Ha tisztjének kellett volna vezetnie 2 páncélozott rádióscsoporttal és a hadosztálytörzs néhány hírvivőjével. Valójában azonban ezek az erők nem érkeztek meg, legalábbis nem a kellő időben. A támadást továbbá az V. (Rapke) tüzérhadtestnek kellett volna támogatni; ezenkívül a 23. páncéloshadosztályt arra kérték, északnyugatról vegyen~részt a támadásban. Néhány harcerős rohamcsoporttól eltekintve, a 23. páncéloshadosztály sajnos nem támogatta ezt a támadást."

150 A megerősített 1. német páncéloshadosztály ekként áll fel a Székesfehérvár elleni támadásra: délen a 113. páncélosezred az 1. páncélosezred., 4. századával és a 3. század néhány Párducával, továbbá a 37. páncélvadász-osztály 1 nehéz (önjáró) páncéltörőágyús szakaszá-