A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.
esik ezt az ellenállást leküzdve, tovább gördülnek keletnek, kissé délkeletnek tartva, Szabadbattyánig. Itt a páncélcsoport sűndisznóállást foglal, és elhárítja a szovjet gyalogság és harckopsik támadásait, melyek hevességére jellemző, hogy a németek időről időre bekerítésben harcolnak. A hadosztály támadását délről biztosító Pz IV harokocsiszázad Ilona-majornál heves páncéltörő- és harckocsiágyú tűzbe kerül. Ezt a reteszt részben kikerülve, Jenő felé folytatja a támadást. Az élharckocsi mögött halad Thunert tábornok hadosztályparancsnok rádiós lövészpáncélosa, és itt van Philipp alezredes, harccsoportparancsnok is. Több szovjet harccsoporton áttörve a század eléri Falubattyánt, és itt találkozik az 1. páncélosezred harccsoportjával. A hadosztály 113. páncélgránátos ezrede Urhidánál tör be a szovjet állásokba, innen az 1. zászlóalj átkel a Sárvíz-csatornán, és hídfőt hoz létre a keleti parton. A csatornán átvezető híd azonban meg van rongálva, így csak a lövészpáncélosok és a rohamlövegek tudnak átmenni rajta, a Párducok már nem. 140 Az 1. német páncéloshadosztály mellett jobbról, tehát délebbre a Totenkopf SS-páncéloshadosztály támad, mellette a Wiking SSpáncéloshadosztály. A Wiking támadása kezdetben egyáltalán nem halad előre. A szembenálló 135. lövészhadtest egyik hadosztálya és megerősített körlete szívós ellenállást fejt ki. A szovjet főellenállási vonal előtt erős aknamező húzódik, s a drótakadályban elektromos áram kering. A támadás azután kap lendületet, miután Gille és Gaedcke a Wiking harcálláspontján személyesen követelik a hadosztály páncéloscsoportjának harcbavetését. E csoport segítségével azután estefelé sikerül áttörni a szovjet főellenállási vonalat, s ettől kezdve az SS-ek könnyebben haladnak. A pánoéloscsoport és a mögötte haladó ütközetoszlop január 19-én hajnalban 3 órakor eléri Kislángot. líl Mégjóbban délre a Philipps altábornagy vezette 3. német páncéloshadosztály támad. A hadosztály harcálláspontja Balatonkenesén van, a támadás a hadosztály sávjában 5.30-kor kezdődik a tüzérség és az SS sorozatvetőinek tűzcsapásával. A hadosztály élén a 6. páncélosezred I. zászlóaljának Párducai haladnak, őket követik a páncélgránátosok. A támadó harckocsik és gránátosok mindjárt a meginduláskor súlyos veszteségeket szenvednek a szovjet páncéltörőágyúk tüzétől. Négy aknazár is hatásosan gátolja a németek előnyomulását. Az aknazárak között itt is magasfeszültséggel telített drótakadályok vannak. Mint a 3. páncéloshadosztály története megjegyzi: ,,Az oroszok valódi mesterei ü\en zárak felállításának. . . ri Ezért a hadosztály utászai átjárókat nyitnak az aknamezőkön, a tüzérség és a harckocsik fedezete alatt. Ennek megtörténte után, öt órával a kitűzött idő után megindulnak a Párducok, mögöttük a 6. páncélosezred II. zászlóaljának Pz IV típusú harckocsijai, ezek mögött a lövészpáncélosok a páncélgránátosokkal. Az előnyomulás azonban újabb páncéltörőágyú reteszállásba ütközik. Itt a németeknek már több szerencséjük van, me r t ezt az állást sikerül oldalról megtámadni, és az ágyúkat kezelőiklo-i együtt megsemmisíteni. Ezzel áttörik a szovjet fő-ellenállási vonalat
