A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.

ebben a sávban, és az országúton elérik és elfoglalják Enyinget. Itt a nyitott jobbszárny védelmét a 394. páncélgránátos ezred részei és magyar alakulatok veszik át, a 6. páncélos-ezred és a 3. páncélgrá­nátos-ezred egészen Kalózig tör előre, itt átkel a Malom-csatornán. Az éjszakát a németek átcsoportosításra és utánpótlásra használják fel. 142 A IV. SS-páncéloshadtest mellett balról, tehát északabbra a III. német páncéloshadtest támad. Az SS-ek baloldali szomszédja a német lovasdandár, ettől pedig még északabbra a 23. német páncé­loshadosztály helyezkedik el. A hadosztály fel derítőosztálya a 3. páncéloshadosztályhoz van kikülönítve, s január 18-án az 1. és a 3. páncéloshadosztály felderítőosztályával együtt felderítőcsoportot al­kot. Ez a csoport egészen a Sió-csatornáig tör előre, és Mezőkomá­rom és Simontornya között biztosítja magyar alakulatok csatlako­zását a Sió északi partján. „A magyarok félnek és bizonytalanok, mivel nincs elegendő mennyiségű nehéz-, mindenekelőtt páncéltörő fegyverük." Ugyancsak nincs a hadosztálynál az egész 51. páncélos­utász-zászlóalj sem, ennek részei a Wiking támadási sávjában sze­dik az aknákat. 18-ára a 23. páncéloshadosztály azt a parancsot kapja, hogy tör­jön előre déli és délkeleti irányba, ezzel kössön le szovjet erőket, és vegye birtokába a Székesfehérvártól északra húzódó magaslato­kat. Reggel a 128. páncélvadász osztály és egy század utász Gyula­majornál támad, a hadosztály páncéloscsoportja pedig 6.45-kor Sár­keresztestől keletre kiindulva délnek. A csoportban van a 23. pán­célosezred 14 harckocsija, a Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosz­tály nyolc Tigrise és 4 lángszórós harckocsi. A német harckocsik előbb leküzdenek egy szovjet páncéltörőágyú-állást, majd aknazáron kell áthatolniuk. Kisebb pataken átkelve, szovjet harckocsik és ro­hamlövegek támadják a németeket, de ezek elhárítják a támadást, és megsemmisítik az e területen található páncéltörőágyúkat is. A 153-as magaslattól északnyugatra és északra a páncélgránátosok vé­dőállás kiépítésébe kezdenek. 148 Január 19-én a IV. SS-páncéloshadtest folytatja a támadást. A németek számára e napon is jelentős siker születik: az 1. páncélos­hadosztály harckocsijai, miután délre elkészül a híd a Sárviz-csator­nán, tovább gördülnek kelet felé, és elérik, majd elvágják a Székes­fehérvár—Seregélyes közötti országutat. Ez az út létfontosságú a a Székesfehérváron és környékén levő szovjet csapatok számára a főerőkkel való összeköttetés és utánpótlás szempontjából. Éppen ezért a német pánoéloscsoport ellen a szovjet harckocsik nyomban meg­kezdik az ellenlökéseket, Székesfehérvár felől és délről is. Az ellen­lökések a január 20-ára forduló éjszaka is tartanak, de a német harc­kocsizók és páncélgránátosok, a Föoeny pusztán állásban levő 73. pán­célos-tüzérezred tűztámogatásával, valamennyit el tudják hárítani. A hadosztály balszárnya e napon Székesfehérvárt közelíti meg, és délnyugatról, valamint délről záróállást foglal a város körül. Végül a 24. páncéloshadosztály 1. páncéloshadosztályhoz beosztott Pár­duc-osztályának 45 harckocsija előretör a Velencei-tó délnyugati széléhez. 144

Next

/
Thumbnails
Contents