A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Kárpáti Endre: Fejér megye egészségügyi helyzete a felszabadulás évében

A nemibetegségek gyógyítása céljából a Népjóléti Minisztérium és az Országos Közegészségügyi Intézet 1945-ben több esetben Neosalvarsant és bismuthot utalt ki a Gondozónak. A nemibetegségek száma azonban 1946-ban tovább növekedett. Erről a polgármesteri jelentés is említést tesz: „Amint az időszakos tisztifőorvosi jelentések adatai bizonyítják, még november hónapban is több mint 50 új megbetegedéssel jelentkeztek a Nemibeteggondozó Intézetben, közöttük 29 vérbajjal, 25 pedig gonorrhoeával és a Nemibeteggondozó Intézetben november havában 25 rendelésen ebből a szempontból is megvizsgált 340 férifi és nő közül nemibeteg volt 102."

48 Külön kell szólni a megye nagy gyógyítóközpontjáról, az egykori Szent György Kórházról. Ez a jól felszerelt, 1900-ban épült és fokozatos bővítések után a II. világháború előtt már 9 osztállyal és 450 ággyal rendelkező gyógyintézmény a sorozatos bombatámadások következtében a felszabadulás idején romokban hevert. Az egyes osztályok szétszórva, a város három különböző helyén működtek. Még 1945 végén is csupán 184 ágy állott a betegek rendelkezésére. Ezek a következőképp tagolódtak: fertőző osztály: 23 ágy, szülészet- nőgyógyászat: 24 ágy, sebészet: 58 ágy, belgyógyászat: 79 ágy.

49 Hogy milyen körülmények között dolgozott ez a kórház még 1946 elején is, arra álljon itt a helyi lap egy riportjának részlete: ,,A romok közé szorult kórház a jelenlegi állapotában egy tábori elsősegélyhely követelményeinek felel meg. És itt operálnak, éjjel-nappal mentenek. Hónapok óta nincs a kórháznak egy fiola morfiumja, s van úgy, hogy operáció előtt szaladnak a bankba kölcsönpénzért, hogy megvehessek az étert. Gyakori eset, hogy az orvos hazulról hozza a saját injekció kincsét a kórházba. A kórházi orvoskarnak ez a küzdelme olyan „munka", amit nem lehet anyagi értékeléssel felmérni, pénzzel megfizetni. Emberromok hevernek szerte az ágyakon, közvetlenül a házromok szomszédságában. Egy becsonkolt gyermek, kéz és láb nélkül, minkét szemére vak. És ez a csonk, ez a darab törzs él és lélegzik. Emberi darabok és alkatrészek égbekiáltó sorsa — valamennyien aknasérültek. Mindennap visznek be kettőt-hármat, van úgy, hogy hatot is."

50 A második világháború utáni hónapokban ez nem volt egyedülálló. Az sem, hogy a betegek sokszor piszkos ágyneműben feküdtek, és legtöbbször a saját ágyneműjükben. Az élelmezés a legtöbb helyen 1000 kalória alatt volt. A diagnózis megállapítását nehezítette, hogy röntgen, laboratórium nagyon sok kórházban nem volt. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a gyógyító munka hatékonysága elmaradt az évtizedekkel előbb elért eredmények mögött. A Szent György kórházban ápolt betegek halálozási aránya 1921— 1936-ig ugyanis a következőképpen alakult:

51 Halálozások %-os aránya 1921 10,2% 1924 8,3 % 1922 9,4 % 1925 7,6 % 1923 9,2 % 1926 5,5 %