A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Kárpáti Endre: Fejér megye egészségügyi helyzete a felszabadulás évében

pókban egy kitűnő orvos, a fehérvári kommunisták egyik vezetője, Dr. Koch László vette át a város egészségügyének irányítását. „A város életének ebben a tápászkodó, laza korszakáiban — írja ezeknek az időknek krónikása — a tisztifőorvos volt az, akire az emberek figyeltek. Dr. Koch László, aki nemcsak a légnyomást szenvedett és aknaszilánkoktól tépett sérülteket gyógyította, de Dr. Gáspár Jánossal, az ideiglenes városi tanács elnökével, néhány munkással, iparossal és tisztviselővel együtt azon fáradozott, hogy megindítsa a vérkeringést, életre injekciózza a várost."

4 A tisztifőorvos határozott intézkedéseket tett a járványveszély elhárítására és az egészségügyi ellátás biztosítására. A várost körzetekre osztotta, és minden körzet orvosi ellátását egy-egy orvosra bízta. Biztosította a gyógyszertáraknak a lehetőségekhez mért zavartalan működését. Nemcsak a megyeszékhely egészségügyi ellátását szervezte új alapokon, de hozzáfogott a vármegye felszabadított területein lakó orvosok, gyógyszerészek és az, összes egészségügyi személyzet összeírásához. A front közelsége, a közlekedési viszonyok bénultsága, a felszabadított területeik várakozó bizonytalansága, a megye nagy részét átszabdaló frontvonalak nem tették lehetővé a megye központi egészségügyi irányítását. A nehézségeket fokozta az is, hogy a város egészségügyi vezetőjének, a már régebben felszabadult területektől teljes elszigeteltségben, központi irányítás és segítség nélkül kellett dolgoznia. A felszabadult falvak lakossága magárahagyva, az elemi egészségügyi ellátást is nélkülözve várta a harcok végleges elvonulását. A megye területén szolgálatot teljesítő orvosok, egészségügyi dolgozók jelentős része vagy katonai szolgálatot teljesített, vagy a frontvonalak mögé menekült. Az elpusztult, elnéptelenedett falvak, települések sora vette körül a megye székhelyét, már a dunántúli harcok e kezdeti periódusában. Fehérvárra igyekezvén 1945 januárjában az elpusztult falvakon keresztül — megrázóan ír benyomásairól az író, a megye szülötte: „Sárkeresztes elejétől végig egy rom. Dögök és dögök, vicsorító lovak, fagyott vértócsák, holtakról, sebesültekről lemállott ruhacafatok, tűzfészkek, szalmás elhagyott állások, fegyverroncsok váltogatják egymást a letarolt, üszkös, romhalmaz faluban: ahol csak itt-ott, elvétve didereg egy hazatévedt lakó a ház előtt, mintha ottfelejtették volna... Nyomorult keresztesiek!... Keserves lehetett elmenekülnötök, de még keservesebb lesz a visszatérés: valóban csak az ég maradt meg fölöttetek, a hideg havas ég, meg az üszkös gerendák. Tetőt alig látni, de annál több csonka falat, füstösen égbekiáltót, kialudt tűzhely a lakásotok... Falakon látni nyomát, ahogy kinyalt a láng az ablakokon, vagy fröccsent a vér: ahogy végigtombolt a házak közt a pusztulás.. Ilyen körülmények között a megyei egészségügyi ellátás érdekében vajmi keveset lehetett tenni. Székesfehérvárott viszont az élet megindulása egyet jelentett az elemi egészségügyi intézkedések megtételével. Ennek szolgálatába állították a párt kezdeményezésére megjelent sajtóorgánumot, a Fehérvári Híreket. A lap rendszeresen közöl egészségügyi felvilágosító cikkeket, a járványveszély